Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— I88 — Ő se ismert meg közülök senkit; bizalmatlan, mogorva, emberkerülő lett, mivel ott volt nála a rováson, hogy azok a jó pajtások, mikor a közös bajban voltak, ellene vallottak egytül-egyig s mind ő rá tolták a maguk bűnét is. Ez volt nála felírva és ez tette emberkerülővé. Tehette könnyen, mert nem akadt már dolga a faluban ugy se; az a zsellérbirtok régóta a Mózsi zsidó kezén volt. * A falu végén, köröskörül jól elkerítve, már sok jó termést adott gyümölcsfák árnyában, áll egy egyszerű cserépzsindelyes ház, mely egyebütt fel se tűnnék, de itt a kéménytelen szalmafedelti viskók között valóságos kastélyszámba megy. A közös udvar túlsó felén még ennél is egyszerűbb kinézésű hosszú épület nyúlik végig, mely mintha csak amannak bástyájául szolgálni volna hivatva. Amabban az uradalom főerdésze lakik s emitt a nagyszámú erdővédszemélvzet van elhelyezve. Sötét éj van s a falu mély éjjeli csendje vette be magát a házak közé, a melyet csak a szüntelen kutyaugatás tesz változatossá. A tavaszi munkát kipihenni, mindenki rég lenyugodott már s csak a bakter botorkál a felső faluvégen, a honnan éppen most hallatszik le a kiáltása. A főerdész házánál dühösén ugatnak a kutyák; egész sereg vizsla, kopó, tacskó. Megérezték, hogy idegen tapogatózik a kiskapu kilincsén. Megszólal benn a csengetyi'r, kiszámított rövid ütemekben ; mintha csak előre megállapított titkos jelt adott volna vele valaki.