Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— l82 — hogy meglessék, ha nem megy-e ki valaki az éj fekete leple alatt arra a féltett erdőre. Ez okból mind a hárman az erdőszélén rejtették el magukat, jó távol egymástól és ugy, hogy mentül nagyobb területet beláthassanak. Szélről, a hová az egyik segéd került, a község kis szőlőhegye van az erdőbe beékelve. Nem is terem benne csak lőre, mely azonban sokszor adott már nagyobb bátorságot a vadorzáshoz. Könnyű öltözetében fázott, didergett az a fiatal ember s szívesen aludt volna egy nagyot ott a szőlőgyepü tövében, ha lehetett volna. Szürkülni kezdett már az ég, mikor neszt hallott a falu felől; siető ember lépéseinek a nesze volt, ki a szőlőhegybe vezető gyalogúton gyorsan közeledett feléje s nem messze tőle hirtelen eltűnt a szőlő kapuján. Sötétes volt még, de azért tisztán látta, hogy puska nem volt annál áz embernél, hanem annál hatalmasabb kampós botot vitt a kezében. — Mindegy* ha nincs is puskája, azért mégis utána megyek s megnézem, hogy kicsoda s hová megy ilyenkor. — És igyekezett a kapu felé, hogy mielőbb utóiérje. Egyszer csak azonban megállt hirtelen és meglapult a gyepű mellett, mert látta, hogy az az ember a gyepün belül szemközt jön vele. S éppen ott, a hol ő kivül guggolt, megállt az az ember belül, a nélkül, hogy csak sejtelme is lett volna az ellenség közellétéről. És lecsavarta annak a hatalmas botnak a kampóját s kihúzta belőle a — puskacsövet: dolmányának belső zsebéből elővette az agyat is és