Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- I8

3 éppen azzal vesződött, hogy e két részt összeilleszsze, mikor az a fiatal ember ott kivül megmozdult és felhúzott puskával előlépett. Nem volt szabad megvárnia, hogy az a paraszt a puskát fegyvernek is használhassa. Annak pedig csak egy pillanatra volt szüksége, hogy a mi a kezében volt, a gyepű tövébe ejtse és elfogulatlansággal mondjon „jó reggel"-t — persze németül. — Mit csinál itt ilyen korán, atyafi. — Egy kis káposztám van még itt a szőlőmben, azt akarom betakarítani, mielőtt az a sok szarvas mind fel nem falja. — Ugy ? Hogy hívják magát ? — Stern Péter a nevem — válaszolt némi habozással, mert nem létező hamis nevet mondott. Tehette, az a fiatal erdész nem ismerte őt. — Igen ? — s egészen közel lépett ahhoz az átkozott gyepühöz, mely oly nagy akadály volt előtte. — Hát ott mi fekszik a gyepű tövében ? Emberünk látván, hogy el van árulva, hogy amaz látta a puskáját, egyszerre vadállattá lett. Kitört egy keze ügyében álló karót s azt két kézre fogva dühösen kiáltott: — Egy lépést se tégy többé, kutya, mert mindjárt leütlek! S bizony be is váltotta volna fenyegetését, ha amaz a kerítésen áthatolni akart volna. Az a fiatal ember, ha csak egy kissé tág lelkiismerete van is, lelőhette volna őt kötelességének teljesítésében életveszélyesen fenyegető támadóját; de nem vitte rá a lelke. Hanem mit tegyen ? A kerítésen keresztül nem