Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— i8o — portban vagy szarvast: két, még egészen ifjú segéddel kezelte az erdész. Ezeknek, az évi fatermés kihasználása mellett, nem ám az volt a főgondjuk, hogy azt a fatermést az utódok számára ismét biztosítsák, — mert erről gondoskodott az a jó .anyatermészet, az Úristen maga — hanem az, hogy annak az erdőnek azt a megszámlálhatlan sokaságú nemes lakóját a hívatlanok, a jogosulatlanok seregének leselkedései és megtámadásai ellen lehetőleg megvédelmezzék. És az az erdész, mintha csak teljesen annak a feladatnak megoldására született volna. Fiatal, erőteljes. ölnyi magas ember; körültekintő, eszélyes, bátor, sőt Vakmerő a végletekig: örökös harczban, igen sokszor életharczban állt azokkal a jámbor képű svábokkal, kik künn, az erdő sürü rejtekeiből, és benn, a ház ablakán át is, küldözték golyóikat az ő gyűlölt személye elé; de a kik a szarvas lapoczkáját oly biztosan tudták megczélozni, annak az embernek a testét soha se birták eltalálni. Utóbb már valóságos rémnek tekintették, kit nem fog a golyó, de a kiről az már számtalanszor visszapattant arra az ellenségre . . . Anyagilag akarták hát neki lehetetlenné tenni az ottmaradást. Volt egy kis uradalmi szőlője, mely fizetésének járuléka volt; ennek tőkéit csaknem mind kiásták egy éjjelen át. Volt szép gyümölcsöse a háznál; ennek fái egy reggelen mind tőből voltak lefűrészelve. A gabonáját, mikor kepékben állt, meggyújtották; a kenderét lekaszálták és a szénáját ellopták. S mindezen cselekményeiknél, a melyek annyi közreműködőt igényeltek, soha se