Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- 179 — ködött fenn az erdőszélen, mert innen kellett várnia az ő ellenségeit, csak másnap látta, hogy az az ármányos vad ismét kifogott rajta: alája került s megfoghatatlan csendben, még a mellette heverő kutya által sem megugatva, végezte el rombolásait az ő földjének nem féltett belső felén. És kijött aztán, nagy sokára, az a hivatalos becslő bizottság is, mely fölvette és megállapította a „vadkár" nagyságát mindenütt, a hol csak megmutatták azt neki. Es fizetett is az a nagy ur az ő birtokai között fekvő községnek évenkint egy egész vagyont képviselő kártérítési összeget. Csakhogy ez, sokfelé oszolván, mindamellett is oly kevés volt, hogy azok a szegénj' károsultak az ő tényleges káraikat csak alig eg}' tized vagy huszadrészben látták megtérítve. Igy aztán, az ő felfogásuk és benső meggyőződésük szerint, bizonyos jogot is formáltak ahhoz, hogy azt a vadat, mely nekik oly nagy károkat okoz, a hol csak lehet, pusztíthassák és „kártérítésül" a maguk hasznára is fordíthassák. Mivel pedig ebben a felfogásban sem az illető uraságok, sem pedig a bíróságok nem osztoztak: kieszelték arra a legváltozatosabb titkos módokat és e titkaikat minden áron megőrizni óhajtván, előidézték igen gyakran a kisebb-nagyobb összeütközéseket az erdőfelügyelet személyzetével és a törvényes rend és igazság őreivel. * Azt a több ezer holdból álló erdőkerületet, a melyben sokszor azt se lehetett hamarjában meghatározni, hogy fát lát-c az ember többet egy cso-