Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— iC8 — elkövetett bűnös cselekményre. Valóságos végzet taszitja őket a bün lejtőjén fokról-fokra alább és alább az orgyilkosságig, s eljut belőlük akárhány a fegyházig és az akasztófáig! Akárhány tisztességes társadalmi állást betöltő müveit ember van közöttük, ki időközönkint nem bir magával s megy az éjnek leple alatt, akár egyedül, akár hasonlóinak társaságában, oda abba a csábos tilosba, mely annyi emberre vált már végzetessé. A kisvárosi és falusi iparosok egy része adja a másik kontingenst. Bizonyos időszakokban nyugtalanság szállja meg őket, izgalom vesz rajtuk erőt, a mely miatt nem izük nekik az a kenyeret termő becsületes munka. Megfeledkeznek ilyenkor mindenről: a kesergő feleségről, a siró gyermekekről, a felidézett életveszélyről s indulnak neki vakon annak a sötét ösvénynek, a melyet nekik a legyőzhetetlen szenvedély kijelöl. A legnagyobb és legveszélyesebb rész azonban a földmivelő osztályból kerül ki. A becsületes munkát kerülő zsellér; az apja örökségét meg nem becsülő telkesgazda s főleg a „nemes" közbirtokosság számos tagja, kik azt a „jusst", a mit valamikor maguk vag}- apáik gyakoroltak, felejteni nem birják s legfőbb vagy egyedüli vagyonukat az a penészlepte kutyabőr-armáüs képezi ott a füstös mestergerendán, a legállhatatosabb ellenségei a vadaknak és a vadat gondozó embereknek, a kikkel élet-halálharczot vivnak igen gyakran, hogy bűnös üzelmeik tanúit elnémítsák. . . . Alkalom szüli a tolvajt, s a szenvedély átöröklődik firól-fira és terjed azon arányban, mint maga