Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

•— 169 — a család. Ott, a hol sok a vad, találjuk fel a vadorzók valóságos tenyészőhelyeit is. Magyarország vadaskertjében főleg, a nemes vadakban dúsgazdag Vértesben, vannak falvak, a melyekben hagyomány a vadorzás s leledzik benne az egész lakosság; s volt eset rá, hogy nő lőtte le az erdőszélen a szarvast, mig azalatt kis csecsemője otthon a bölcsőben sirt az anyai táplálékért! . . . Ismerek falukat a Vértes völgyein, a hol egy negyedszázaddal ezelőtt minden paraszt szarvasbőrnadrágban járt s már a süldőlegényre is szégyen volt, ha ilyent még nem szerzett magának — vadorzás utján. Tudok köznemes községeket, a melyeknek birtoktalan proletár „közbirtokosai" kocsikaravánnal mentek az 5—6. határba, hogy ott abban a féltve őrzött tilosban húszan, harminczan rendezzenek erőszakos haj tó vadászatokat, a melyek aztán nem egyszer valóságos emberirtó csatákká fajultak. S ha az apa elesett, vagy egészen nyomtalanul eltűnt, akkor nyomdokaiba lépett a fia, s elindult, ment az apja hagyományán . . . * Még csak alig pirkad ott kelet felől s már talpon van a faluban mindenki; lótnak-futnak az emberek s az itt-ott alakult csoportokban élénken beszélnek, vitatkoznak. Nagy dolog történt, amely mindenkit érdekel. — Hát igaz, komámasszony? Csakugyan elvitték őket?! — El bizony. Azt a szegény Kerekes Pistát is