Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A lesipuskás

- 157 — - Csi—ir, esi—ir! — hangzik rövid időközökben és mindközelebb, s szalad eléjük a puszta gyepen egy szerelmes fogolypár. Hiába rángatja a mellette hasaló fiu a ködmön szélét, az öreg meg se mozdul. Dehogy bántaná ő ezeket a boldog párosodókat; hadd éljék világukat ezek is. Majd a nyár végén, mikor a korai bajor szeme már puhulni kezd. megkapja ő azt a még most csak leendő egész csapatot; mert akkor majd egy ilyen tőkének a fürtjei alá oda csődülnek, ugy este felé vagy kora reggel, az öregek és ifjak egy tömegbe. Ebben az időben szokta ő meglesni a foglyokat s egy jól irányított lövéssel ott marasztani a csapat legnagyobb részét. De már megint rángatja az a gyerek; bizonyosan ismét lát valamit. Igen, egy gyanútlan nyulpár bandukol ott a gyepen s ugrál előttük idestova. Az öreg Mihály azonban most se mozdul. Majd ő most lövi meg azt a vén nyulat, mely az őszig legalább is tizet szaporít; csak saját magát károsítaná meg azzal a lövéssel. Most csak gyönyörködik bennük és számba veszi őket. Őszszel. ha eléje kerülnek, bizony nem kegyelmez nekik; télen pedig az a legfőbb öröme, ha azokat a szegény tapsifüleseket rászedheti. Egész kényelemmel lődözi le olyankor azokat a torkos állatokat. Mikor már ugyanis jó nag}' hó borítja az erdőt és mezőt, akkor az általa e czélra termelt káposztafejekből elővesz az öreg Bogár hármat-négyet és kiülteti a hajlék ablaka elé. Aztán odaül és lesi az ablakon át a jó meleg hajlékból, hogy mikor baktat