Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A lesipuskás

oda a nyul. Szép holdvilágos éjeken hányszor érte őt ott már ébren a hajnalhasadás! Kezében a puska, szájában a pipa és mellette a csutora. Vár, vár olyankor sokáig hiába; de egyszer csak megvillan valami a káposztafejek között. Azon a, szép fehér havon, a fényes hold csalóka világa mellett, akkorának látszik az, mint egy szamár; de Mihály jól tudja, hogy egy éhes nyulat csalt oda a káposzta szaga. A nesztelenül járó ablak kinyilik csendesen ;... egy dörrenés és — a nyul bukfenczet vet. Az öreg Bogár pedig iszik még egyet és lefekszik a lészára, hogy szépet álmodjék a következő éjjeli les felől . . .