Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A lesipuskás

- 155 — Szinte ott lakik az öreg Mihály az ő várhegyi szőlőjében, a hová rendesen a Miska gyerek hordja ki neki az élelmet; annyit, a mennyi egy-egy hétre kifutja. Éppen most teszi le a gyerek a kecskelábú asztalra azt a teli tarisznyát s az öreg máris nyújtja neki a csutorát. — No igyál, szógám! Mit hoztál ? — Kenyeret, lisztet, tojást, túrót, rántást; meg aztán a szalánna mellé egy ódalast is tett édes anj'ám, — mondja száját törülve a nagyot nyelt fiu. a kiről biztosra vehetjük, hogy azt az oldalast ő könyörögte ki an}'jától az ő öreg szüléje számára. — Jól van, cselédem, derék gj'erek vagy; ne, igyál még egyet. És elkérdezősködik az öreg annál a gyereknél, hogy hát mi újság oda haza ? Nő-e már a Csákó tehén borja, hányat malaczoztak a disznók s hogy nagyok-e már a kis libák ? És az a fiu elmond neki mindent, a mi a mult vasárnap óta a faluban történt. A Rozsosék kutyája megveszett és megharapott egy disznót; biró uram elhozatta a javast és tegnap dobolták ki, hogy minden ház vigyen tiz krajczárt a községházához, a hol kap orvosságot, a miből be kell venni az embernek is, meg be kell adni a kutyáknak és a disznóknak is; a ki nem teszi, magának köszönje, ha megveszik. A Jakab zsidó ökrét nem tudták meggyógjdtani, ma vágta le az Izrael; előbb dobolta ki a kisbíró, hogy csak 12 karajczár egy font; ugy hordják azt a hust az emberek, mintha ingyen adnák; biró uram vitetett belőle legtöbbet, hadd