Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Egy szalonkales

— 121 — A kondásgazda vagyonos ember volt és kiérdemelt nagy tekintélynek örvendett messzeföldön. Hogy honnan szerezte vagyonát ? Kinek mi köze volt hozzá ? Hiszen az uraság se kérdezte tőle soha, hogy az 5000 darab sertés mellett hány az, a mi az övé. Aztán, ha orbáncz, torokgyik ütött a kondába, soha sem az egész disznóval, hanem csak a —• fülével kellett beszámolni. Azt meg, hogy ilyenkor az övéből is pusztuljon el valami, soha senki se kívánta tőle; úgyis hasztalan lett volna. És aztán, nem elég alap az talán a vagyonszerzésre, mikor az ember a saját bére mellett még a szegénylegényekre is nagy kommencziót huz az uraságtól ? De nem is merte volna ám Hajagos István urammal szemben senki el nem hinni, hogy a vagyona ilyen becsületes módon kerekedett. Én magam jól ismertem István gazdát és sokat adtam az ő pártfogására, a melyről minden alkalommal biztosított is, ha bevetődött az irodába. — Semmitől se féljen, ifiuram, mig engem lát. Nincs ember a Bakonyban, a ki az én nevem említésénél bántani merje — szokta volt mondani. Nem is féltem, különben sem, mert hiszen nem volt mit féltenem. És ezért nem féltem akkor se, a mikor fölhúzott mordálylyal kisért egy betyár arra a „disznótanyára." Disznótanyának hivták azt a helyet, mert hiszen az is volt; de azért meglakhatott volna ott egy király is. Hatalmas rengeteg, teljesen szűz őserdő, melynek sűrűjét fejszecsapás nem érte, talaját embernyom csak elvétve taposta s harasztját napsugár