Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

— 104 — kis neszt is magam körül; de mentül bántóbb a bűz, a melyet a légáramlat éppen felém hajt, annál inkább kell óvakodnom a zörgéstől, annál jobban kell figyelnem mindenre, a mi körülöttem van. Félve, lopva hajtom félre, egészen nesztelenül, az utamba hajló ágakat, s nem egyet éles késemmel távolitok el előlem. Utóbb már nem is lépésenként, hanem szinte csak araszonként juthatok előbbre, többet állva mozdulatlanul és lesve figyelmesen, mint haladva a már egészen közel levő czél felé. Azok a zsivajkodó madarak már egészen előttem és fölöttem lármáznak; a szemfüles rigó már meg is látott és engem tisztel az ő nagy csettegésével s a felém ömlő bűz szinte kiállhatatlan. Bizonyos, hogy immár csak az a sürü bokorcsoport, mely szinte áthatolhatatlanul terjeszkedik előttem, takarja el szemeim elől a keresett rókatanyát. Még azt a veszélyt is megkoczkáztatva, hogy félszélbe kerülök, s hogy az utolsó pillanatban okozok valamely áruló neszt, meg kell kerülnöm ezeket a bokrokat, hogy valahogy beláthassak a rajtuk tul elterülő tanyára. Igaz, hogy olyan óvatossággal és olyan vesződséggel, a milyenre csak a vadász van képesítve, de sikerül ez is. Ott lapulva a szélső bokrok mögött, s fektemben már lövésre készen tartva a puskát, belátom végre az egész zsiványtanyát, mely a rablott prédák maradványaiban bővelkedik mindenfelé ; ludak, tyúkok, madarak tollai tarkállanak azon a tisztára letaposodott szérűn mindenütt, s közben-közben nyulak és őzgidák el nem fogyasztott részei bűzlenek.