Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
Róka koma
— 105 — Középen pedig valóságos idill az még ebben az utálatos környezetben is, a mi elém tárul, s a melyben nem győzök eléggé gyönyörködni. Az örökzöld, százados borostyánnal befutott sziklafal tövén egy kis sötét lyuk mutatja a rókacsalád megostromolhatatlan várának bejáratát. Közvetlenül a bejárat egyik sarkából emelkedik ki és terjeszti szét messzire szép lombos koronáját egy vén mogyoróbokor, beárnyékolván egy jó részét a tisztásnak is. Itt ebben az árnyékban hever a vén anyaróka, gyönyörködve az ő botyhos kölykeinek bohókás játékában. Öten vannak a reményteljes csemeték; még alig nagyobbak egy macskánál, de már ügyesek és kecsesek az ő mozdulataikban ; körben futnak, ölelkeznek, bukfenczeznek, minduntalan valami ravasz cselt is vetve egymásnak. Elnézném szívesen, órákon át is, az előttem fekvő szép képet, de sietnem kell, nehogy valamely véletlen még az utolsó pillanatban foszszon meg keserves fáradságom sikerétől, a melyért pedig most már csak egy kis mozdulatot kell tennem. Szinte bűnnek ismerem ugyan el magamban, hogy én azzal a kis mozdulattal egy családi boldogságot semmisítsek meg, a melynek zavartalanul örvendhetni még az a tolvajcsalád is teljesen jogosított ; de fölülkerekedik és győz a vadász szenvedélye. Czélba veszem azt a gondtalanul heverésző boldog anyát, éppen, a mint az egyik, talán a kiválasztott legkedvesebbik kölykével enyeleg. A puskának egy hatalmas durranására azok a kölyökrókák, mint a villám tűnnek el a lyukban. De