Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

r

> jup^WRÍ — I

03 — rony iránt, a zaj felé. Mentül odább, annál nehezebb az előrehatolás; nemcsak, mert mind meredekebb a hegy hajlása és mind több szikla akad az utamba, hanem mert mindinkább sürübb is «lőttem az itt már ritkuló fák alján fölverődött sok bokor, a som, galagonya, mogyoró, szömörcze, fagyai és papsapka össze-vissza és ezeknek a tövében még a kökény és sajmeggy serege, a mik mind át meg át vannak fonva a vadszeder és iszalag erős indáival. Bujkálva mindenütt, mászva és csúszva sok helyen, juthatok csak nagy keservesen mind közelebb ahhoz a nem szünetelő zsivajhoz. Ismét megpihenve egyhelyütt, átható dögszag üti meg az orromat. Biztos jele ez annak, hogy nem ám valami árván lakmározó nyest vagy menyétasszony ingerelte föl azokat a lármás madarakat, hanem hogy egy benépesített rókabarlangnak jutottam közelébe; vigyáznom is kell most már nagyon, hogy a zaj és büz után indulva, nesz nélkül közelíthessem meg azt a rejtett tanyát, a hol bizonyára nemcsak a barlang szája előtt hempergő reményteljes csemetékkel, hanem a mindig éber öregeknek is legalább az egyikével lehet találkozásom. Nagy szerencse — és ez a fődolog, — hogy a szél kedvező. Nem szél ugyan ez, csak olyan nem is érezhető levegőáramlat, a melynek irányát csak a pipafüst elszállása mutatja meg; de azért mégis ez a vállalkozás sikerének egyik legfőbb tényezője. E szerint tehát indulhatok bátran, s egyelőre még a bokrok között bujkálva bízvást okozhatok egy