Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

— (í4 — erdei szántóföldeket telepítsenek, ajánlatos, hogy aZ erdőszéleket, utakat, ha azok nem túlsűrün benőttek fával, ami árnyékot vetne, erdei legelők céljára használják fel a vadak részére. Legelsőbben is, amenynyire lehet kártétel nélkül, megtisztítjuk a fákat a felesleges ágaktól, az erdő talaját pedig a haszontalan, értéktelen cserjéktől és a hulladékfától, s a területet bevetjük fűmaggal, valamint az árkot, a part oldalait is és vagy beleboronáljuk, vagy belegereblyézzük a földbe a fűmagvakat. Ennek előkészítése nem sok időt vesz igénybe, sok pénzbe sem kerül és mégis igen sokat tettünk vadjaink érdekében, mert élelmet adtunk nekik. Őzbakra a vadászat, igaz vadászsziassággal csak e hó közepétől kezdődik és gyakorolható vagy lesből, vagy cserkészve, úgy este, mint korán reggel, ahol a lelövésre szánt bakok vannak. Sajnos, hogy az őzbakra a tilalmi idő már április elsején megszűnik. Hiszen, ha még oly jól telelt is át a vad s ha a tél nem is volt zord, kemény, mégis az ősszel magára szedett hús- és zsírréteget a téli hónapokban felemésztette saját teste. Tehát még az enyhébb tél után sem lehet az őzvad jó kondícióban, hiszen száraz takarmányon telelt kint a szabad ég alatt, mert ha még oly pompás is az időjárás márciusban, hogy kívánni sem lehetne jobbat (ami nagy ritkán 20—30 évben egyszer fordul elő), még akkor is, ha-már zsenge zőldlegelőre járhat a vad s bőven ehetik belőle, akkor is előbb hasmenéssel vegyest 14—20 nap kell ahhoz, hogy gyomra hozzászokjék a száraz takarmánv után a gyenge, zöld fűhöz. Sok gyengén telelt vagy beteges vad a gyorsátmenetelt a szárazról a zöldtakarmányra nem bírja ki és belepusztul. (Azért hangoztattam már sokszor, hogy nemcsak hogy nem szabad teljesen beszüntetni a tavasz beáltával a rácsos etetőkben a takarmányozást, hanem igen is folytatni kell