Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

44 — gai és a nyalatok felállításénak helyét, szükségéi hamar belátja, tudja — vagyis ki pagonyát ismeri, tudnia kell, hogy a nyalatóknak ozondus helyen kell felállítva lenni ott, hol a fővad az élelmet, legelőhelyét felkeresni szokta: forráshoz, patakhoz közel eső helyen; — ha vízszegény lenne az erdő, úgy gondoskodni kell kövekből készült mesterséges víztartókról, melybe az esővíz magától is összegyűlhet, vagy pedig hordóval szállítjuk bele a vizet. Jegyezzük meg jól azt is, hogy a fuvarozási, faszállítási utak és határok mentén soha se állítsukbe a nyalatókat, sem zajos és gyakran használt gyalogösvények mentén, hanem mindig a legcsendesebb erdőrészeken. Legajánlatosabb hely a nyalatok felállítására a vadváltók, de a környéknek vízben hiányt szenvedni sohasem szabad, továbbá kisebb erdei tisztások, ahol jó fűtermő kaszálók, vagy erdei rétek vannak. Vigyázzunk arra is, hogy a vad az időjárás viszontagságai ellen lehetőleg védve legyen. Legjobb, ha csendes, szálas erdőrészben van tehát a nyalató. A nyalatok mennyiségét, a vadállományhoz merten állítjuk fel, lehet mozgó, 'hordozható nyalatót is készíttetni, sőt elég bő vadállományu vadászterületen lehet minden 50—60 holdra egy-egy nyalatót beállítani. A nyalatok rámája jó keményfából készült egy m

2, mely 30—40 cm. magasságú feneketlen ládát alkot, és ezeket be szoktuk a földbe ereszteni, hogy a rámából alig egy-két ujjnyira látszik ki. Miután ezen nyalatok rámája az idő viszontagságainak van kitéve, mint esőnek, szélnek, napsütésnek stb., lehet — aki reszkírozni akar — ezeket cementből is készíttetni, természetesen ezek azután tartósabbak is. Ahol a nyalató van, legalább is annak kör-