Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Emlékek a szikről

ujjnyi víz. Középtájon fekete tömegek komolyodnak teljes mozdulatlanságban, kacsák, bíbiczek, parti gázlók. Messziről mintegy szakadozott hosszú vonal tűnnek fel, alakjaik élesen tükröződnek vissza a vízről s ami csodálatos, a tó kellő közepén egy sem úszik, hanem egytől-egyig áll. Nem messze tőlük egy sötét folt látszott, egy alacsony kupacz, azt jelölte ki Búgó Kovács Márton uram az én főhadiszállásomul. A parancsnak engedelmeskedni kell. Nyakamba kaparítottam tehát a puskámat és egy jó meleg köpenyt s azzal tengerre magyar! A sziki kirándulás egyik főkelléke a vízálló csizma, azzal pedig én el lévén látva, vígan pocskoltam neki kvártélyomnak a csodálatos sekély vízben, amely fehér lúggá habarodott lábaim nyomán. Iszapnak, sárnak majd semmi nyoma, mert a szik legfeljebb egy-két hüvelyknyire ázik föl, alatta kemény a talaj, akár a palatábla. Leszámítva azt a vizet, akár báli czipőben sétálhatnék be leshelyemhez. Amint gyenge szellő fodrozza a csekély vizet s a futó hab csizmánkhoz verődik,, valami szédülő érzés fogja el az embert s ez aszerint erősbül, amint beljebb és beljebb jutunk, de később valószínűleg a megszokás folytán, ez is megszűnik. Útközben felvertem a leshely körül ólálkodó tarka szoczietást és amint sűrű tömegben felkavarodtak, utánuk dupláztam. Két kis csörgőkacsa, egy bíbicz és egy gólyasneff hullottak ki a rajból. Leshelyem a találékonyság műremeke, a kényelem netovábbja volt. Alapgondolata az, hogy a szikes talaj nem bocsátja át a vizet. Egy mély, nyakig érő gödör, egyik oldalán padkával,, rajta a legkényelmesebb szalmaülés. A víz beömlése ellen köröskörül a kiemelt szikből felhányt sáncz védelmezi,, úgy hogy a vadász a szó szoros értelmében a víz alatt és mégis kényelmes, száraz helyen húzódik meg. A vonuló vadnak a les, különösen az alkonyat homályában, vagy hold-w 75 «•>•