Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Horgászó czigányok

gilisztákat minden nagyobb fáradság nélkül meg tudta szerezni. Más halandó ember arczának verítékével áskál ezek után a nyálkás jószágok után és ugyancsak megdolgozik, míg egy marokra valót összefogdos. Karus itt is több észszel, mint erővel járt el és a gilisztaszedésnél a lélektani módszert alkalmazta. Ne tessék nevetni kérem, mert ez tiszta igazság. Karus ismerte a giliszták lélektanát és módszerét erre alapította. A giliszták lélektana nem valami komplikált dolog és annyiból áll az egész, hogy mikor a vakondok a föld alatt túr, a giliszta a fenyegető veszély elől menekülni igyekszik. A menekülés legtöbbnyire abból áll, hogy a talaj felszínére jön és csak a veszély elmultával fúródik vissza megszokott elemébe. Ha valamely nedves és árnyékos helyen, pl. a kertnek valamely nyugodt zugolyában, ahol elegendő korhadó izék és haraszt gyűl össze s ahol a talajt gyakori ásással nem nyugtalanítják, egy ásót függőlegesen leszúrunk jó mélyen, t. i. egész a nyeléig s aztán a földet egy kissé megemeljük úgy, hogy felszakadjon és körül megrepedezzen s az így megmozgatott földet az ásónyél ide-oda való ingatásával mozgásba hozzuk, egy-két lépésnyi területen megmozdul a talaj és olyanféle rengéseket végez, mint mikor a vakondok túr. Néhány percznyi mozgatás után egyik giliszta a másik után jelenik meg a talaj felszínén és ugyancsak sietnek a bőrüket megmenteni. Most már könnyűszerrel szedhetjük fel, amennyire csak szükségünk van, sőt még válogathatunk is közöttük a vastagabbjából, mert a nagyon silányak nem jók a horogra. Szép dolog a keszeg a fehér is, meg a pirosszárnyú is és a dörgőcsét fogni sem utolsó élvezet. Ez a hal olyan, mint egy kis oroszlán. Vad szenvedélylyel veti magát a horogra, fönn is akad rögtön aztán olyan kavargást és csapkodást visz végbe, mint egy fiaczápa. Mikor meg a horogról akarod levenni kedves atyámfia, akkor jól vigyázz ám az ujjacskáidra, mert a dörgőcsének úszonyai és kopoltyúi ~ 57 ~