Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Horgászó czigányok

Nem mondom én, hogy néhány öngyilkos fehér hal vagy dörgőcs nem akadt a horgomra, sőt néha egy-egy pirosszárnyú keszeg is, de ez a silány eredmény és az ujjnyi nagyságú zsákmány sehogysem elégítették ki ambicziómat. Hisz olyankor, midőn valamely híd vagy zsilip karfájának támaszkodva bámultam a vizek birodalmát, tuczatjával úszkáltak alattam a karhosszúságú halak, hogy majd a hideg kirázott a nagy vágyakozástól. . . . Mindez egy csapásra megváltozott, mikor a szerencsés sors összehozott Karussal, az újvári czigánylegénynyel, aki a horgászó sportsmann mintaképe volt. Ott ösmerkedtünk össze a Zsitvahídon, ahol én őt már korán reggel munkában találtam s a melléje akasztott tarisznya is csak úgy duzzadt már a zsákmánytól. A kölcsönös bemutatkozás nem sok időt vett igénybe és Karus mint a tett embere, azonnal horgászó szerszámaim bírálatához látott, majd mihamar megvetőleg dobta félre az egész készséget és a markomba nyomott egyet az ő tartalékhorgai közül. Feltűzte rá a gilisztát is és íme alig vetettem be Karus alkotását, már is egy félkarnyi hosszúságú hatalmas pirosszárnyú keszeggel húztam azt vissza. Ott ficzánkolt a rég óhajtott zsákmány a hídon, ahová kivetettem, élő bizonyítékául a Karus tudományának. Ez a perez megalapította barátságunkat s e naptól fogva én voltam Karus leghűségesebb munkatársa és bámulója, akitől ő a zsákmányul ejtett halakat főnöki öntudattal fogadta el. Nem egyszer tett olyan megnyugtató nyilatkozatokat, hogy bennem határozott tehetséget fedez fel a horgászat mesterségéhez. . . . Szóval egy sikerekben dús korszak vette kezdetét, amelynek folyama alatt én ismereteimet és tapasztalataimat Karus szakavatott vezetése mellett folyton gyarapítottam. Mert Karustól lehetett tanulni. Az ő tudománya és leleményessége mindenre kiterjedt és már annál az eredeti módnál kezdődött, amivel ő a horgászathoz szükséges földi •-M 56