Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A krivosjei farkasok

így telt el az 'éj és a pirkadó hajnal elűzte szomszédunkból! az üvöltöző farkasokat. Volt elég időm arra, hogy a reggelre tervezett hajtás helyét és módját megállapítsam. Az első hajtás színhelye ugyanaz a hegyhát volt, amelynek aljában az este lesen ültünk. Stévó és Gyúró voltak a hajtók, mi négyen mint puskások elállottuk a váltókat. Eddigi vadászataimon is szereztem némi tapasztalást az itteni hajtók hajtási modora felől, de az, amit Stévó és Gyúró ma műveltek, egyenesen meghaladott minden képzeletet. Folytonos lövöldözés között hatoltak előre és olyan pogány hujjogatást vittek végbe és olyan hihetetlen bántó hangokat produkáltak, hogy hajlandó lettem volna őket eredetiség dolgában az éjjeli hangverseny művészei fölé helyezni. Nyugat-európai hajtót az ilyen viselkedésért deresre húznának, vagy kényszerzubbonyba dugnák. Ne feledjük azonban, hogy a Balkánon vagyunk. Ez az üvöltözés balkáni szokás s e nélkül nem eshetik meg hajtóvadászat ezen a bérezés félszigeten. De talán az ő vadjuk is más természetű, mint a miénk. Nálunk ilyen idétlen üvöltözésre még a róka is ijedten tör vissza a hajtók között, a balkáni vadnak talán mások a szokásai. Ebben az esetben például fényesen bevált az egyesített Stévó-Gyuró szisztéma. Az összes farkasok kicsinyje-nagyja ebben a hajtásban volt és tömött sorokban indult neki a puskásoknak. Az őrmester, a tüzérszakaszvezető és mind a két dragalji vendégem nemcsak lövéshez jutott, hanem valósággal elözönlötték őket a farkasok. A nagy bőség aztán olyan zavarba hozta őket, hogy mindent elhibáztak és kisebb csatának beillő puffogtatás után egyetlen egy farkasbőrrel sem tudtak beszámolni. Fájó szívvel néztem a menekülő farkasok után, amint hol egyenként, hol csapatosan szelték át a tisztás térséget, hogy a túlsó oldal sűrűjében örökre eltűnjenek. Valami eredménye mégis volt ennek az izgalmas hajtásnak. Két kis farkas-kölyök — három vagy négy hónaposak lehettek, vagy tán még -M 27 W- 4*