Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Mazsola kisasszony

Mazsola kisasszony. ol volt, hol nem volt, az Óperencziákon bizonyára innen volt, mert szép Magyarországon volt, hogy a szőlők teljében virágoztak. Szerény, kicsiny, alig észrevehető virágocskákat bontottak ki, de olyan finom és bőséges illatot árasztottak, hogy a méhek és a pillangók egészen elkábultak tőle és szerelmesen, bódultan röpködték körül a tőkéket. Egyik szerény kis tőke különösen kitűnt virágainak kedves illatával s a legszebb pillangó, miután eleget fürdött a napfényben, odatelepedett a tőke barna törzsére, meg-megbillentette tarka szárnyait, hogy hűs áramlatot hajtson feléje és egyszersmind maga felé is. így cselekedett a kis önző s eközben szerelmes szavakat suttogott a kis virágok apró fülecskéibe. A virágok elpirultak, lezárták kelyhüket a tarka-barka tolakodó előtt és így tiltakoztak: — Mi még fiatalok vagyunk arra, hogy meghallgassuk az ön bókjait! Itt következett egy újabb mélységes elpirulás s aztán így folytatták: H 125 -