Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Mazsola kisasszony

— Egyébként beszéljen a mamával . . . De a tarka pillangó nem beszélt a mamával. Elszállott •és ki tudja hol telepedett meg újból. A kis virágoknak nem esett fájdalmasan ez a csalódás, mert még fiatalok voltak és bohók. Újabb látogatók érkeztek, talán még csillogóbbak és tarkábbak, mint az első. Egyformán vidámak voltak és boldogoknak látszottak. De ez a rózsaszínű világ nem sokáig tartott. Jött egy szélroham és elsöpörte a dombok fölött szállongó illatokat. Jött egy második szélroham és lesodorta az apró virágok kelyhét s szirmait. A gyönge viráglevélkék lehullottak a földre, egy durva záporeső a sárba tiporta őket s ott multak el, mint egy gyönyörteljes napnak emlékei. De helyük nem maradt betöltetlen. A szerény virágdísz helyén erőteljes bogyók fakadtak. Anyjuk, a tőke nagy odaadással ápolta őket, a napsugár felkereste a növekvő gerezdet a lombsátor alatt, ahová rejtőzött, a napsugarak mosolyogva czikáztak végig az érő bogyókon és pirosra csókolták azokat, hogy csak úgy villogott róluk az életöröm és bársony héjuk .alatt czukornál édesebb méz gyülemlett föl s a megrepedésig duzzasztotta a kívánatos szemeket. Ekkor jelentkeztek az újabb kérők. Méhek és darazsak zümmögték körül a piruló fürtöt és ostromolták azt kéréseikkel. Különösen az egyik darázs, nagybajszú, harczias alak igen kitartó és erőszakos volt az udvarlásban. A fürtöcske azonban magában így gondolkozott: — Ez is csak olyan, mint az a tarka pille volt, amely virágkoromban cserbenhagyott. Talán még kiállhatatlanabb, mert •olyan nagyon mereztgeti a bajuszát és a szemeit. így gondolkozott a fürtöcske és elzárkózott a tolakodó udvarlók elől. Maga elé vonta levélpalástját és így elrejtőzve kikerülte a kíváncsi szemeket. Ennek aztán következményei lettek. Elkövetkezett ugyanis a vidám szüret. Menyecskék és leányok hangos mozsárdurrogás és énekszó mellett járták be a hegyet és puttonokba szedték a termést. Ami fürtöcskénket -m 126 -