Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Asszonyok a gáton

megfelelőleg irányítsák. Mellékesen megjegyezve, ez nem mindig sikerül, mert a hatalmas víz szeszélye sokszor még jobban feltölti az elmosatásra ítélt zátonyt és mély medreket ás olyan helyeken, ahol a terv szerint iszapot és kavicsot kellene leraknia. Örökös is a harcz a mérnökök és a számításaikkal daczoló folyam között. Végre mégis csak az emberi tudás fog győzni s igába hajtja a rakonczátlan Danubius kemény nyakát. Minket vadászokat ezek a kőhányások különösen érdekelnek, mert néhány év alatt egészen megváltoztatják egész folyamszakaszoknak arczulatát s alacsonyabb vízállás mellett száraz lábbal elérhető leshelyeket nyújtanak a vizek birodalmának kellő közepén, ahol néhány év előtt a Duna sík árja morajlott s ahol nyugodt biztonságban szántogatta végig a széles víztükröt a zsákmánya után járó halászsas. Mikor a Duna vize magasan áll, akkor ölnyi magasan a kőhányás koronája fölött zajlanak át a sárga hullámok és nyomát sem látni annak, hogy emberi kéz a vizek hatalmas játékának korlátokat vetett volna. Apadás idején azonban mihamar föltűnnek a víz színén a kőhányást koronázó hatalmas szikladarabok. Feketén és fenyegetőleg merednek ki a csillogó habokból, mint minden hajó-és ladikfenéknek esküdt ellenségei. Fia még mélyebbre sülyed a víz színe s az iszapos ár lassanként lehiggad, a megtisztult kék áradatot fekete vonalak osztják szakaszokra s a folyamnak szabadon hagyott sodra csak egy bizonyos szélességben folyhat le akadálytalanul. A többit fölfogják a kőgátak. Koronáik már félméternyire is kimerednek a víztükör fölött s a locsogó habok csak a cziklopszi építmény rései között folyhatnak le. Ilyenkor a víz lefolyásának egész megszokott rendje megváltozik. A gátakon alul csendes víztükrök keletkeznek, sőt az elzárt ágakba alulról kezd visszafelé folyni a Duna! Az egyes szakaszok között fél, sőt egész méternyi vízszínkülönbségek keletkeznek s ilyen helyeken a kőhányás 10