Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Asszonyok a gáton

egyes részein, vagy olyan pontokon, ahol koronája alacsonyabb: valóságos vízesések zuhognak alá. A lezuhogó víz mély góbiikét ás a kavicsos mederben az ilyen helyeken, a kis zuhatagok nyomán tajtékos örvények keletkeznek, kedvencz tanyái a ragadozó halaknak, melyek naphosszant lesik a nyílásokon átsurranni szerető apróbb halakat. Ugyanezekre leselkedik felülről a folyton zsákmányra éhes sirály és a küszvágó madár, melyek széltől űzött könnyű fehér pehelyként libegnek szakadatlanul az örvénylő hullámok fölött, villámgyorsan csapnak alá a prédára és csalhatatlan biztossággal emelik ki a habokból a ficzánkoló bökhalat. Varjak és kányák is gyakori vendégei a terített asztalnak, de ők inkább a hulladékokra és apróbb lopásokra, zsarolásokra számítanak. Arra t. i., hogy a sirályoktól a könnyen szerzett zsákmányt elkoldulják, vagy tolakodó támadásokkal elragadják. Ez a vízi birodalom a kőgátak birodalma s ahol ott a folyam kellős közepén egyes kövek meredeznek, ahol egyébként a folyami sas szokott pihenni s ahol a déli órákban a kárókatona szárogatja a napon kiteregetett szárnyait: oda kell nekem ma estére eljutnom, mint az asszonybrigád ideiglenesen kinevezett parancsnokának. Az idő gyönyörű, a szellő nyári melegséggel enyeleg körülöttünk, a víz tükrén alig lebbent meg egy-egy fodrot és így nagy valószínűség, hogy a ludak ma is, mint néhány nap óta minden este, nagy tömegekben fogják látogatni a Duna sekélyes vizeit. Mert lud-les a jelszó, amelyben társaságunk fegyverforgató hölgyei ma szintén részt kívánnak venni s mivel a kompánia férfitagjai a felső szigetekre terveznek kirándulást, az asszonytábor a közelebb fekvő, könnyebben elérhető zátonyokat választja s engem az a megtiszteltetés ér, hogy a kommandót nékem ajánlják fel. Föladatom komolyságát felismerve, először is a flotta felszerelését rendelem el. Előáll a vörös fejű Ferkó, a kontra•h 11 ••