Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

Spirifer. -7 egészen sima ; oldalait 4—5 széles, sima, alacsony redő foglalja el. Elég erős növedékvonalak fedik e teknőt, melynek vastag héja ezen vonalak mentén leveles. Termőhelye: Hoaling-pu, Sze-csuen tartomány nyugati részében ; sötét márgás mészkőben. Megjegyzések: Miután az amerikai devoni Spirifera-fajokat a mi példányainkkal egybevetettem megegyezésben I\AYSER-rel arra a nézetre jutottam én is, hogy SCHNUR, DAVIDSON felfogása alapján több alakot, melyeket az amerikai palseontologusok külön névvel jelöltek meg, helyezhetünk be az Sp. undifcrus alakcsoportjába. A Sp. compactus MEEK, Sp. fimbriates HALL, Sp. subundiferus MEEK & WORTHEN. Sp. erubescensis EICHW., fajokon kívül, melyek nagy hasonlóságára az Sp. undiferus ROEM., fajjal, különösen ennek khinai var. Takwanensis alakjával KAYSER (i. h. p. 87) rámutatott, még a Sp. latisinuatus, KÖNINCK (FOSS. paléoz. de l'Australie, I, p. 105, PL III, Fig. 7), valamint DAVIDSON nyomán a carbon systémabeli Sp. ovális, PHILL., (Brit. Carb. Brach., p. Pl. IX. Fig. 20—26), továbbá a Sp. concinna HALL — ? Sp. undifera, var. undulata, DAV. (WHIDBORNE : Devon. Fauna. South of Engl., 105, p. Pl. XIII, Fig. 8), fajokat is bízvást belehetne illeszteni azon alaksorba, melyet a SCHNUR és KAYSER által körülirt faj képvisel. Azt hiszem, hogy a jelenleg érvényre jutott elvek szerint mindezen alakok és legjobban a Sp. undiferus igen sok önálló fajra osztható. Erre a feladatra azonban csak annak a kutatónak szabad vállalkoznia, ki valamennyi kérdésbe jövő alakról eredeti öszszehasonlító anyag felett rendelkezik. Spirifer cfr. elegáns, STEININGER. VII. tábla, 3, 5. ábra. 1853. Spirifer laevicesta, SCHNUR : Devon Brach, der Eifel ; Palseontographica, Bd. III, p. 201, Taf. XXIII. b, Fig. 3. e.—h. 1871. Spirifer elegáns, (STEIN.), KAYSER: Brach, d. Mittl. u. Ober. Devon der Eífel ; Zeitschr. d. deut. Geol. Ges., Bd. XXIII, p. 569, Taf. XI, Fig. 3. 1884. Spirifer elegáns (STEIN.) TSCHERNJSCHEW : Material, z. Kennts. d. devon. Ablag, v. Russland; Mém. du Com. Géol., Vol. I, N. 3, p. 31, Taf. II, Fig. 9 (Orosz nyelven). 1887. Spirifer elegatis (STEIN.), TSCHERNJSCHEW : Mittl. u. Ober. Dev. am West. Abb. des Ural; Mém. du Com. Geol., Vol. III, N. 3, p. 65, Taf. IX, Fig. 3—4, 7. Néhány csonka töredék van gyűjtésemben, melyek minden jellemvonása annyira megegyezik a rajnai közép devonból ismeretes faj typusos alakjainak formáival, bogy a fogyatékos megtartás daczára meglehetett őket egyeztetnem ezen fajjal. Méretek: Egész szélessége.— — A záros perem hosszasága .. A hasi teknő vastagsága ... A háti teknő hosszasága A háti teknő szélessége ... A háti teknő vastagsága ... Az egésznek hosszasága VII. tábla, 6. ábra 2. ábra 7. ábra 8. ábra — ... 22 mm. 28 mm. — ._ ... 34 mm. — ... . . kb. 2i-5 — — — 7 mm. 9-5 mm. — — 15"6 mm. 24^0 mm. 2Ó'o mm. 28'o mm. 8'3 mm. 9-o mm. Méretek : A háti teknő hosszasága ... ... ... A háti teknő szélessége ... ... ... Egyszersmind a záros perem hosszasága A hasi teknő vastagsága ... ... ... 3. ábra kb. 19 mm. 4. ábra 10 mm. kb. 47—48 mm. kb. 28 mm. 7 mm. 3 mm.