Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3
HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól
26 Spirifer. Ortliis an Atrypa sp. indet. VII. tábla, 23. ábra. Egy nagyon fogyatékos, letörött búbú és homlokperemén csonka teknőről nem lehet egyebet mondani, minthogy a megnevezett nemek egyikébe tartozik. Hasonlít a finom bordázatú Atrypa dcsquamata, Sow. ( DAVIDSON : Brit. dev. Brach., p. 58, Pl. X, Fig. 9—13.) háti teknőjéhez, és az Ortliis striatula, SCHI.OT (SCHNUR: Brach, der Eifel ; Palseontographica, Bd. III, p. 215, Taf. XXXVIII, Fig. 1.) hasi teknőjéhez. Termőhelye : Hoaling-pu, Sze-csuen nyugati részében ; márgás dolomitos mészkőben. Spirifer undiferus, ROEMER, VII. tábla, 2, 6—8. ábra. 1844. Spirifer undiferus, ROEMER. Rhein. Übergangsgeb., p_ 73, Taf. IV, Fig. 6. 1844. Spirifer curvatus var. undifera, ROEMER : ibid. Taf. IV. Fig. 5. 1853. Spirifer undiferus , (ROEM.) SCHNUR: Brach, der Eifel ; Palieontographica, Bd. III, p." 204, Taf. XXXIV, Fig. 3, Taf. XXXV, Fig. 2. 1856. Spirifer a undifera (ROEM.), SANDBERGER : Rheinisch System in Nassau, p. 314, Taf. XXXI, Fig. 8. 1864 —65. Spirifera undifera (ROEM.), DAVIDSON: Brit. devon. Brach., p. 36, PL. VII, Fig. i 10; Supplement, 1882-84, p. 33, Taf. I, Fig. 33. 1871. Spirifer undiferus (ROEM.), KAYSER : Brach, d. Mittl. u. Ober.-Devon der Eifel; Zeitschr. d. deutsch. Geol. Gesellsch., Bd. XXIII, p. 575. 1880. Syirifer undiferus (ROEM.), ROMANOWSKI : Material, z. Geol. von Turkestan Lief. III, p. 9, Taf. III, Fig. 4. (orosz nyelven). 1883. Spirifer undiferus (ROEM.), var. Takwancnsis, KAYSER : RICHTHOFEN'S China, Bd. IV, p. 86, Taf. XI, Fig. 1. 1887. Rcticularia ? undifera (ROEM.), TSCHERNJSCHEW : Fauna des Mittl. u. Ob.-Devon am Westabh. d. Ural ; Mém. du Com. Geol., Vol. III, N. 3, p. 75. 1890. Spirifer undiferus (ROEM.), LÓCZY : Gróf SZÉCHENYI B. kel.-ázs. utaz. tud. eredménye, I. köt. p. 611. Több példányban gyűjtöttem annak a sok változatban ismert fajnak, bárha rossz megtartási állapotban lévő szétnyomott példányait, mely a közép devonban nagyon elterjedt nem csak Európában, de Ázsiában, sőt talán Ausztráliában is ; azonkívül több amerikai alak is közel rokonságot tart e fajjal. Példányaink is, habár egy fajba tartozásuk alig szenved kétséget, kétféle typust képviselnek. Széles tojásdad körvonalú erős bordákkal ellátott hasi teknők szolgáltatják azt a typust, melyet ROEMER Sp. curvatus var. undulata névvel jelölt meg ; míg a hozzájuk tartozó háti teknők széles elsimuló bordáikkal az ő Sp. undiferus typusához sorolhatók. A hasi teknők közepes domborúságuak, búbjuk hegyes, alig becsavarodott; a búbon elég mély sinus kezdődik, mely teljesen simán halad a homlokperemig. Szélessége nagyobb hosszaságánál, szárnyai le vannak kerekítve ; a záros perem sokkal rövidebb a teknő legnagyobb szélességénél. A sinus mindkét oldalán 7 -8 mm. széles gömbölyű borda van, melyek olykor ketté oszlanak. A teknő felülete erősen meg van támadva, azért a körkörös növedékvonalak és finom hosszanti csikók elmosódva jelentkeznek. Az area elég magas, de szélessége nagyobb magasságánál, hirtelen keskenyedik meg a búb alatt, lapja keveset homorú és sima felületü, a teknő háta felé elég feltűnő legömbölyödött él határolja : A deltidium nyilása olyan széles, mint magas, nyilása mintegy 45°-nyi. A háti teknő olyan domborúságú, mint a hasi nagy teknő ; körvonala kerek, kissé ovális és kissé ötszegletesbe hajló ; szárnyai legömbölyödöttek. Búbja széles, gömbölyű, az egyenes záros perem fölé nem emelkedik. Közepén széles és magas redő van, mely
