Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3
HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - E) Khinai palaezoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Dr. LÖRENTHEY IMRE-től
Fusulina. 223 fordul ezen faj elő. Teljesen ép héjat nem találtam, hanem a meglévő részek igen jól vannak megőrizve, úgy hogy a méréseket pontosan lehet rajtok végezni. A mit a közeli rokonokról lehet mondani, azt M öller az említett oroszországi fusulinákról irott monográfiájában részletesen leírta. Fusulina Riclitliofeni, S chwager. 1883. Fusulina Richthofeni , Schwager : Carbonische Foraminiferen aus China und Japan; in Richthofen's China, Bd. IV, p. 124, Taf. XV, Fig. 11—17. «Már a megvizsgált kőzetpróbák leírásánál említettem, hogy milyen nagy a hasonlatosság a Nanking vidéki dombok mészköve és a között, melyet Richthofen Csingkiang-ból hozott ; ugyanaz áll a zárványokra nézve is, legfőképpen a fusulinákra. Az idézett helyen adott leírás némi kiegészítésre szorul. Hogy az itt érvényesülő egyedi sajátságokon alapuló eltérések daczára mégis ugyanazzal a fajjal van dolgunk, melyet először Csing-kiang-ból ismertettem, az már a luppé alatt is kitűnik. A csiszolatban azonnal felismerhető az egész alak karcsúságáról, a feltűnő vékony héjról és az oldali végeken lévő szeptumok erős eloszlásáról. A méretek, a melyeket az előttünk fekvő próba egy különösen tipusos példányának a keresztmetszete szolgáltat, bár nem csekély eltérést mutatnak a csing-kiang-itól, ezt azonban mégis, miként később látni fogjuk, mindig olyan különbségnek kell tekintenünk, mint a mely az egyedi változékonyság keretét nem lépi túl. Az itteni méretei a kanyarulatok magasságának — állandóan egy átmérőn mérve és milliméterekben kifejezve — a következő : 0'22, 0'2, 0'13, o'oó, o.05, (0'2Ó), 0*05, 0*07, o'i, 0'l8, 0-23, a hol a (o'2Ó) az embrionális kanyarulat átmérője. Az egyes magasságok összegezve adják az illető héj összvastagságát itt 155 mm., a mi legföljebb egy középnagyságú példányra vall. Már a két termőhelyről származó példányok között az embrionális kamra méreteit illetőleg is jelentékeny külömbség mutatkozik, mindazonáltal sikerült az ismételt vizsgálatok alapján megállapítanom, hogy a csing-kiang-i próbában is a kisebb embrionaliskamrával ellátott példányok a leggyakoriabbak, másrészt pedig itt az első kanyarulatok feltűnően alacsony volta abból magyarázható ki, hogy a metszet nem éri el teljesen a középpontot. A ki azonban tudja, hogy milyen nehéz kemény kőzetből, melyből a fusulina-egyedek nem szabadíthatók ki, megfelelő átmetszeteket készíteni, az nem fog csodálkozni, hogy én ennek daczára a különben olyan tipusos hosszmetszetet a föntebbi adatokhoz fölhasználtam. Ezen esetben mint közepes héj vastagságot o'oj mm.-t találtam az utolsó kanyarulatokban.» Hogy ezen fajnak minél jobb metszetét kaphassam, magam is több csiszolatot készítettem ezen nankingi mészkőből és így sikerült is az egyikben egy elég tipusos, bár sérült példány hosszmetszetét találnom, a mely arról győzött meg, hogy S chwager tényleg nagyon helyesen cselekedett, midőn a fent közölt példányt, daczára annak, hogy a méretei a typustól sokban eltérnek, mégis ide vette. Azon példány, a melyet én találtam, csaknem teljesen megegyezik a csing-kiang-i tipusos példánynyal, a mint ezt a következő — a középátmérőn mért — méretek bizonyítják: (0-34), 0-09, o-ió, 0-14, a hol (o'34) az embrionális kanyarulat, vagyis a kezdőkamra mérete ; a két utolsó méretnél mutatkozó szabálytalanságot az idézi elő, hogy a példány sérült.
