Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

732 Helix. Helix (Fructicocampylaea) cfr. Stoliezkana, NEVILL. (II. tábla, 9. ábra.) 1878. Helix Stoliczkana NEVILL, Second Yarkand Exped. Moll. pag. 3. pl. I. fig. 4—6. 1882. Helix Gr edler i HILBER, Ree. und im Löss gefundene Landschnecken aus China. Sitzungsber. d. k. Akad. d. Wiss. LXXXVI. I. Abth. p. 342. Tab. III. Fig. 5. Nagy átmérője 18 mm. Magassága 10 mm. Kis « 14 mm. A héj összenyomott, fehéres (azonban az első kanyarulatok barnásak) ; két határozott barna szalagja van ; köldöke elég tág. A sculptura határozott bordákban mutatkozik és spirális barázdákban, melyek az előbbieket metszik. A spira igen alacsony, a csúcs kissé doniború. A kanyarulatok kevéssé domborúak, számuk 5

1/,; a varratok mélyek. A héj szája ovális, ferde, felső széle le van húzva; a peristom fehéres, nagyon visszahajlított. Az én példányaimon nem vettem észre belső ajakot.* A száj szélei élesek és vékony callus köti azokat össze. Termőhelyei: Keleti Tibetben a Kin-sa-kiang folyó-teriiletén, Tung-nan-to völgyében; (2 élő példány.) Batang völgye (5 élő példány.) Kan-szu tartományban, Kumhum zárda. Lösztalajon (5 élő péld.), LÓCZY gyűjtése. Szaszah-Taha (2160 méter és Paszrobat (Jarkandban), mind a két helyen STOLICZKA gyűjtötte. Pohonsaga: A leírt faj nagyon hasonlít a H. pratensis PFEIFFER és H. narzanensis KRYN. nevű fajokhoz; de eltér mindkettőtől abban, hogy nincsen belső ajaka. Még közelebb áll az alább következő H. Heudei fajhoz, de ez utóbbi sokkal magasabb és bordái is nagyobbak. MARTENS hajlandó az igazi Hclix Stoliczkana-t a Trichia-hoz csatolni. Helix (Fruticocampylaea) Heudei, HII.BER; 1882. (I. tábla, 19. ábra.) Nagy átmérője 17 mm. Magassága 11 mm. Kis « 14 mm. A héj mérsékelten lenyomott; köldöke mély és tágas. Példányomon a három felső kanyarulat barnás, az alsó három fehér; két keskeny, gesztenyeszínű szalag vonul a héj körül. A szabálytalan, ferde bordácskák, melyek a köldökbe is bele nyúlnak, finom rovátkoltak, épen úgy közeik is. Ezen kívül finom spirális barázdák is láthatók még. A spira mérsékelten emelkedett; a csúcs lapos ; a kanyarulatok száma y/

2 ; a héj szája ovális, ferde; a peristom visszahajló és fehér. A belső ajak hiányzik. A callus fehér és vékony. Termőhelye: Keleti Tibetben, Kin-sa-kiang folyó vízterületén, Tnng-nan-to völgye. (1 példány.) Rokonsága: Ez a faj közeli rokona két kaukazusi fajnak: H. pratensis PFEIFFER és H. narzanensis KRYN, melyek egymás között is közeli rokonok. A leírt faj különösen H. pratensis-hez áll közel. Az itt leírt íajnak sajátossága abban áll, hogy kanyarulatainak száma egygyel kevesebb, két szalagja sokkal közelébb van egymáshoz és utolsó kanyarulata lejebb nyúlik. A két utóbbi két tulajdonsága következtében az alsó szalag a felső szájperem fölébe jut, * MARTENS (Mém. ac. imp. Pétersb. XXX. 1882. p. 14, Sep. Abdr) úntus sublabiatumn-nak nevezi a peristomot ; az ő ábráin, valamint STOLICZKA ábráin is a héj spirája alacsonyabbnak látszik, mint az én ábráimon. Példányaim részben szintén olyan alacsonyak. Habár kétségtelen, hogy az a példány, melyet én lerajzoltam, már teljesen megnőtt, a mi abból is látszik, hogy szájszéle le van húzva, mégis lehetségesnek tartom, hogy idővel még az ajak nyoma is mutatkozott volna rajta. Ezeknél fogva nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az említett szerzők faja és az enyém identikusak volnának.