Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Helix. 727 Helix pulveratrix MARTENS. (I. tábla, 14. ábra.) 1882. Helix pulveratrix MARTENS, Ueber centralasiatische Mollusken. Mém. ac. imp. d. sc. d. St. Pétersb. XXX. p. 16. T. II. Fig. 8. Nagy átmérője 16 mm. Magassága 12 mm. Kis « 14 mm. Alakja ősszenyomott-gömbölyded; köldöke szük, félig elfedett ; színe fénylő fehér. Példányomon a két szalag nyomai láthatók. Felületén gyenge, rendetlen és sűrű bordácskák láthatók, melyek a héj alsó oldalán elmosódnak. A kanyarulatok száma 5 x/

2; ezeken az utolsó kanyarulat kivételével tompa gerincz vonul. A héj szája ferde, tompaszögű, belseje ajakos, az alsó perem bal végén az ajaknak csómos kidorodása van ; a peristoma vastag, az alsó peremen mérsékelten, a columella melletti peremen erősen áthajló de nem szorul rá a köldökre. A callus igen vékony. Termőhelye: Sen-SZÍ tartományban, a Véj-ho völgyében, Szingan-fu városa. (1 péld.) Löszben. Kau-szu. (2 péld. MOELLENDORFF gyűjt.) Löszben. Rokonsága: Ez a faj is igen hasonlít a Helix Schensiensis-hez, melylyel együtt találták; de különbözik ettől abban, hogy a héj száján külső és felső széle között határozott tompa sarok látható, míg a H. Schensiensis szája majdnem kerek s a saroknak nyoma alig vehető ki. Még abban is térnek el egymástól, hogy a H. pulveratrix belső ajakán gyenge dudor van, azonkívül az orsó áthajló karélykája nem fekszik rá oly szorosan a köldökre, mint a H. Schensiensisnél, úgy hogy ha ferdén beletekintünk a héjba, megláthatjuk az egész köldököt, ellenben a H. Schensiensis-nél nem láthatjuk. A H'. pulveratrix a H. Schensiensis és a H. Confucii között áll s az utóbbival közös tulajdonsága, hogy az áthajló karélyka nem szőrül rá a köldökre. Helix Buvigneri, DESHAYES. (I. tábla, 15. és 16. ábra.) 1873. H. Buvigneri DESHAYES, Nouvelles Arch. d. M

us. Bullet. IX. Tab. III. Fig. 22—24.1874. H. Buvigneri DESHAYES, ib. X. p. 90. 1874. H. Richthofeni MARTENS, Mal. Bl. f. 1873. XXI. p. 68. 1870 1876. H. Richthofeni PFEIFFER, Novit. Conch. IV. p. 150. Tab. 134. Fig. 11—14. 1876. H. Richthofeni PFEIFFER, Mon. Helic. VII. p. 270, 573. 1879. H. Richthofeni MARTENS, Sitzungsber. d. nat. Freunde. Berk p. 73. 1881. H. Richthofeni PFEIFFER-CLESSIN, Nomencl. Helic. viv. p. 133. Var. Kalganeusis, MOELLENDORFF. 1875. H. Kalganensis MLLDFF. Jahrb. d. d. mal. Ges. p. 216. 1876. H. Kalganensis PFEIFFER, Mon. Hei. viv. VII. p. 588. 1881. //. Buvigneri DESH. var. Kalganensis MLLDFF. Jahrbuch d. d. mal. Gesellschaft, pag. 37• A

J (16. ábra.) B) (15. ábra.) Nagy átmérője 10 mm. Nagy átmérője 11 mm. Kis « 8 mm. Kis « 9 mm. Magassága 9 mm. Magassága 8 mm. A héj köldöke mély, elég szük, de olyan, hogy benne az utolsóelőtti kanyarulat még látható; alakja gömbölyded-összenyomott; a héj fehér, világos barnaszínű szalaggal az utolsó kanyarulat közepe fölött, mely szalag azonban az elhalt példányokon nem látható; a héj vastag, növedék-vonalai igen finomak és csak kézi nagyítóval láthatók. Spirája (tornya) alacsony kúpalakú, néha igen alacsony; csúcsa legömbölyített. A meglehetős