Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

728 Helix. mély varrat elválasztotta kanyarulatok közép-domborúak; számuk 6 ó

1/^. Az utolsó kanyarulat a szájnyíláson kissé lehúzott és oldalt gyengén összenyomott, miáltal közepe fölött és alatt egy-egy alig észrevehető, tompa éle keletkezik. (Ez az eddigi leírásokban még nincs megemlítve.) A szájnyílás kissé ferde, elliptikus, belül megvastagodott, columellar-szélén kifelé visszahajlított. A peristoma fehér, igen vastag. Az a 268 példány, melyet megvizsgáltam, főképen a spira (torony) magasságában variál meglehetős jelentékenyen. A két legeltérőbb alakot rajzoltam le. Termőhelye: Sen-szi tartományban, Ta-fu-cze falu és bucsújáróhely; löszben. (1 péld.) Kan-szu tartományban, Lan-csou-fu városa; löszből való folyóterraszokon. (5 péld.) Hojning-szhien városa; a hegyoldalak löszében. (1 péld.) Lan-ticn-szhien. (1 péld.) Sen-szi tartományban, Véj-ho völgye, Szingan-fu városa. (260 példánya úgy látszik, többnyire löszből való. Hogy élő alak-e, nem bizonyos.) Továbbá előfordul még: «régi alluviumban (lösz?) Peking környékén és Sen-szi déli részeiben Szingan-fu közelében» (DESHAYES, DAVID szerint). Czi-nan-fu (Shan-tung) mészhegyein elevenen találták (RICHTHOFEN). Honan-fu-tói délre löszben (RICHTHOFEN). Var. Kalganensis: Kalgan közelében napos és köves porphyrból álló hegyoldalakon. (MOELLENDORFF.) Rokonsága: Hclix Tchefouensis CROSSE et DEBEAUX és H. Arcasiana CROSSE et DEBEAUX* mindkettő Khinából, továbbá H. vittata MÜLL. Ceylon-, Malabar-, Coroman délből és H. Berlanderiana MÓRIC. Amerikából. Ezek különbözőségeit MARTENS a következőkben látja: H. Tchefouensis nagyságra és szájnyílásra hasonló, azonban határozottan tágasabb köldökű és laposabb formájú, a //. Arcasiana termetében és színezésében hasonló, azonban valamennyire magasabban kúpolt, nagyobb és szájpereme kevésbbé vastag. A tőlem leírt formák közül szintén két hasonló van a szóban forgó fajhoz: a H. Schensiensis és a H. Confucii. A H. Schensiensis jóval nagyobb, köldöke fedettebb, két színszalagja van, míg a H. Buvigneri-w csak egy látható; gerineznek nyoma sincs rajta. H. Confucii még közelebb áll fajunkhoz. Csupán a gerincz hiánya és tetemes nagysága különíti el a Hclix Buvigneri-tö\ mely különben amannak hű miniatűrje. Subgenus: PFEIFFER-CLESSIN a H. Buvigneri fajt (//. Richthofcni MART. synonymmal) kérdőjel kíséretében a Helicopsis FITZINGER (Sectio Xcrophila HELD) subsectio végére helyezi, míg a M0ELLEND0RFF-tól csak varietásnak vett H. Kalganensis MOELL. fajt a Hygromia Risso (.Fruticicola (HELD) ALBERS), sectióba ; subsectio : Trichia HARTM. (Petasia BECK) sorozzák; ide tartozónak látszik a rokon H. Tchefouensis CROSSE et DEBEAUX MOELLENDORFF a H. Buvigneri-1 a Fruticicola, HELD subgénusba sorozza. A rokon H. Arcasiana, CROSSE et DEBEAUX fajt PFEIFFER a Dorcasia, GRAY subgénusba helyezi. ALBERS-MARTENS** a Xcrophila és Fruticicola nemek diagnosisában «peristoma acutum»-ot jelölnek meg, a H. Buvigneri peristom-ja azonban tompa és megvastagodott. Jobban illik reá a Dorcasia, ugyanott található a diagnosisa: «Testa mediocriter umbilicata, globoso-conoidea vei depresso-globosa, rugoso-striata; anfractus 4 r/

2—5, ultimus magnus, globosus, antice plus minusve deflexus; apertúra lunato-ovata, peristoma incrassatum, reflexum, margine columellari dilatato, reflexo». E jellemek elég jól találnak a mi formánkra, melynek a peristomája csupán a columelláris peremen visszahajló. Az állatnak vizsgálata megkönnyítené annak systhematikus helyzetének megállapítását. En megelégszem azzal, hogy a közelálló formákra és a bizonytalanságra rámutas* Journ. d. Conch. XII. 1864. ** Die Heliceen und ihre natürliche Verwandtschaft.