Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Ezeket a csigákat az expeditio egyik tagja, LÓCZY LAJOS úr, gyűjtötte. Neki, valamint dr. NEUMAYR M. tanár úrnak is, hálás köszönetemet fejezem ki, mert ők bíztak meg a gyűjtött anyag feldolgozásával. Mielőtt az egyes fajok leírásába fogok, legyen szabad a következőket röviden előrebocsáj tanom: Azok az évszámok (1882 és 1883). melyeket BOETTGER O. fajneveihez valamint saját fajneveimhez csatolok, a bécsi csász. Tud. Akadémia Sitzungsberichtjeinek 86. és 88. köteteiben megjelent értekezésekre vonatkoznak, mert azon a helyen közöltem a leirásokat legelébb. Ugyancsak ezekben az értekezésekben található a khinai birodalom szárazföldi csigáinak az 1883. év október haváig terjedő irodalomjegyzéke is. A gyűjtésbe leginkább csak holt állatok héjai kerültek. Némelyikről nem tudtam eldönteni, hogy recens- vagy lösz-csigának tekintsem-e, s LÓCZY úr sem tudta néha biztosan megkülönböztetni, hogy a föld felületén és száraz növényzet között gyűjtött csigák nem a löszből erednek-e, melyben látszólag ugyanilyen csigák voltak. Az terminológia tekintetében azokat a magyarázatokat követtem, a melyeket MARTENS «Conchologische Mittheilungen» czímü munkája első kötetében közzé tett. A már ismert fajok leírását szintén az előttem levő mű alapján vázoltam. A leírásaim alapját képező s a táblák rajzain bemutatott eredeti példányok a magy. nemz. múzeum állattárában őriztetnek. # Helix Houaiensis CROSSE. (I. tábla, 1—3. ábra.) 1882. Hclix obstructa HEUDE (non FÉRRUSAC). HEUDE, Notes sur les Mollusques terr. de la vallée du Fleuve Bleu, p. 46. pl. XVII. Fig. 4. 1882. Hclix Houaiensis CROSSE. CROSSE, Referátum HEUDE megelőzőleg idézett művéről: Journ. de Conch. XXII. p. 136. Nagy átmérője 11 mm. Kis « 10 mm. Magassága 9 mm. Héja gömbölyded; köldöke szűk; fiatalkori kanyarulatain egy határozott, utolsó kanyarulatán pedig két tompa gerincze van, minek következtében az utolsó kanyarulat és a héj szája is tompaszögűvé válik. Színe barna szaruszín (az én példányaim többnyire megfakultak és közülök csak egy-kettő, ezek is csak helyenként mutatják ezt a színt). HEUDE azt állítja, hogy elmosódott varrat-szalag is díszíti e fajt ; de én ámbár az ő alakját az enyémmel azonosnak tartom, a magam példányain e szalagnak nyomát sem találom. Gróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. II. köt. 46