Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - KOELBEL KÁROLY (fordította dr. LENDL ADOLF): Rákok

Rákok. 711 egy sor sűrűn egymás mellé rakott és kissé hosszúkás szemcsékből. A mozgatható ujj külső szélén levő dudorok harántul hosszúkásak ; számuk ezen három példánynál 10—12. Az egyik hím, melynek hátpaizsa J 8'5 mm. széles és 14/5 mm. hosszú, visel mindegyik mozgatható ujján 11 ilyen dudort; a másik hím, habár jóval kisebb, 12 ilyen dudorral bír ; végre a nőstény nem mutat többet 10 dudornál. Metaplax longipes STIMPSON. (I. tábla, 1—4. ábra.) Metaplax longipes STIMPSON, Proceed. Acad. Nat. Scienc. of Philadelphia, 1858, pag. 97. Ezen ritka fajt, azt hiszem, nem gyűjtötte senki, a mióta STIMPSON leírta, — most azonban egy hímpéldánya fekszik előttem, mely Hong-kong-ból való. Ez annyira igazolja STIMPSON leírását, hogy alig kell néhány megjegyzést hozzáfűznöm. A hátpaizs nemcsak median részein és branchial tájain pontozott, hanem egész felülete finoman és sűrűn pontozott, mit kézi nagyítóval láthatunk. Hasonló az ollók felülete is, melyek STIMPSON szerint simák volnának. Kézi nagyítóval meggyőződhetünk arról, hogy a palma és a mozgatható ujj külső felülete finoman szemcsézett és az előbbinek kissé felfújt belső oldalán még szabad szemmel is láthatók szétszórt szemcsék. STIMPSON említ három bemetszést a hátpaizs oldalszélein ; én ezeken kívül még egy negyedik ilyen bemetszést is látok hátulról számítva a harmadik lábpár töve felett, mely bemetszés alig csekélyebb, mint az előtte levő. DE MAN szerint találhatók Metaplax-ía)o\s hímjeinél, továbbá Helice és néhány Macrophthalmus-ía)o\xná\ hangok előidézésére való készülékek — s ilyeneket mutat e faj is. Az ollós lábak meropoditja túlhaladja majdnem felével az extraorbitalfogat; a raeropodit felső oldalának basalis részén, közel a mellső széléhez, van egy hosszantmenő szarúszínű fésű, mely végig húzva az infra- és postorbital-fogsoron, hangokat idéz elő. DE MAN «

musical crest«-nek nevezi e fésűt, mely ugyanúgy szerepel, mint az Oxypode hosszantmenő lécze, melyet KOSSMANN «

Streichwulst» névvel jelölt. Oly formán használják Metaplax és más nemek fajai e szervet, hogy mint a hegedű vonóját az infraorbita fogsoron ide-oda húzzák. Az infraorbital-széle median felében látható három lebenyszerű és lekerekített fog, melyekhez a hátpaizs oldalszélével párhuzamos postorbital-fogsor közvetlenül csatlakozik. Ezen fogsor elnyúlik majdnem a hátpaizs második oldali bemetszéséig ; fogai —- számra nézve hat — fokonkint apróbbak és hegyesebbek. Az infra- és postorbital fogak száma összesen tehát kilencz, míg STIMPSON összesen csak hetet számlált. DE MAN kitűnően írta le a Metaplax-ía)okat ; mindezektől elég feltűnően különbözik e faj már fogainak csekély száma altal ; Metaplax Indiens M.-Edw. nevű fajtól pedig abban tér el, hogy abdominális segmentumai teljesen elkülönültek. Helice tridens DE HAAN.. Helice tridens DE HAAN, Fauna Japonica, Crust. 1835, pag. 57, tab. XI, fig. 2, tab. XV, fig. 6. Helice tridens KINGSLEY, Proceed. Acad. Nat. Scienc. of Phdadelphia, 1880, pag. 219. Egy példány (cf), mely Hong-kong-ból való; hátpaizsának hossza csak 10 mm. Az utolsó lateral-fog még csak alig fejlődött ki, a mint az DE HAAN szerint fiatal egyéneknél szokott lenni. A sárgásbarna vonó-lécz («

Streichwulst») a brachial-íze mellső vagy