Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - KOELBEL KÁROLY (fordította dr. LENDL ADOLF): Rákok
7 12 Rákok. belső felületén a mellső széle közelében fekszik, a mit DE MAN is állított már. Egy Japan-ból származó Hclice tridens-nöstény megvizsgálásával meggyőződhettem arról, hogy e faj nőstényei is birnak ilyen vonó-léczczel, mely hasonló a hímekéhez és ugyanazon helyen található fel. A Novara-expeditió alkalmával Auckland-ban gyűjtött példányokat HELLER Helice crassa Dana névvel determinálta. Ezek ollós lábaik brachial-ízén nem birnak vonósléczczel. E szervnek hiánya vagy jelenléte tehát felhasználható e rokon fajok megkülönböztetésére. Brachynotus penicillatus (DE HAAN). (I. tábla, 5. és 6. ábra.) Grapsus (Eriocheir) penicillatus DE HAAN , Fauna Japonica, Crust. 1835, p. 60. Tab. XI, fig. 5. Heterograpsus penicillatus DE MAN, Notes from the Leyden Museum, vol. I. 1879, p. 71. Brachynotus (Heterograpsus) penicillatus MIERS, Rep. Challenger, vol. XVII. 1886, p. 264. HILGENDORK kimutatta (Sitzungsber. d. Gesellsch. naturf. Freunde zu Berlin, 1882, p. 68.), hogy Heterograpsus Luc. (1849) ® S Brachynotus DE HAAN (1835) egy és ugyanazon genus. Heterograpsus elnevezés tehát legfeljebb egy a Brachynotus genus körébe tartozó subgenus megjelölésére volna felhasználható, a mit MIERS (1. c.) indítványozott is. Ezen fajból gyűjtöttek Hong-kong közelében négy hímet és egy nőstényt. A hímek ollóján, a palmá-n, sűrű szőrözet látható, mely ezen ízt részben befedi. DE HAAN mondja: «Manns latere externo convexae, interno medio bispinulosae*. A hímek egyikénél ugyanezt találom, t. i. az ollók felpuffasztott részén, a belső oldalon van egymás mögött két tövisszerü apró csúcs. A többi hímeknél ellenben az ollók középvonalában van 3—5 többékevésbbé hegyezett fogacs, melyek gerinezszerű emelkedésen sorakoznak egymás mellé. Az ollók finoman szemcsézett külső oldalán, elül kimagasló vonal látható, mely az indexre folytatódik ; e vonal feltűnőbb a nőstényen, mint a hímen ; azon rajzokon, melyeket DE HAAN közzé tett, hiányzik e vonal. DE MAN Metaplax- és másoknál megtalálta és tanulmányozta is a hangok előidézésére való részeket s ez arra ösztönzött engem, hogy erre nézve Brachynotus penicillatus-1 is vizsgáljam meg. Az ollós lábak brachial-ízének végén, a mellső illetőleg belső felületen, emelkedik ki a vonólécz («Streichwulst»), mely egyik oldalán aránylag véve magas. Ennek szabad éle szarúszerűnek látszik. Ha ezzel az infraorbital szélen végig húzunk, akkor recsegő hangokat hallunk. Ezen vonólécz megtalálható a hímeknél és nőstényeknél egyaránt és ennek megfelelően egyforma mindkét nem infraorbital és postorbital széle is. Az infraorbital szél a külső csápok közelében fogacsolt ; középrésze alig öblös kissé és finoman rovátkos ; oldalsó része kissé megvastagodott, de alig kiemelkedő foggal végződik, melyre két-három postorbital-fog következik ; az utóbbiak közül a legelső részben még az infraorbitalszélen van. Brachynotus sanguineus (DE HAAN). (I. tábla, 7. ábra.) Grapsus sanguineus DE HAAN , Fauna Japonica, Crust. 1835, p. 58, tab. XVI. f ig- 3Heterograpsus sanguineus DE MAN, Notes from the Leyden Museum, vol. I. 1879, p. 70. Hong-kong-ból egy hím.
