Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ
Szótár. 3 29 bedeutung) szóval azonos. A tam.tudum-en (dire tndiim pour signal ; tudum-enal, signe ou signal ainsi donné) nem világos előttem, tuh-ad- (tuh-ul: halmozód-ik, cf. man. tir/en Haufen ; a tam. tug-am richesses, 1. dú-s). tul-aj-don. E szót egyszer az osm. dolajdan (környezetből) névutóval, azután a finn tide- (venio) igével akarták megfejteni. Szerintem pedig lehet a tam. tol (ancien, vieux : antique, origine |gj ősi) melléknév olyan tovább képzete, mint újdon az új-ból, cf. tam. mudu-som (antique propriété : patrimoine). tul-bou (rég. tömlő). E szó meg a tur-ba (vidulus, pera) a tam. töl-pai, tór-pai (sac, bourse, ou outre de peau : bör-zsák) s így a t.-tat. tor-ba szó is ide tartozik, a melyet tob-ra alakra ferdítenek. tuli (dali szék. dali-veres = tuli-piros). Tam. tarl-alu- (brüler, étre, brúlé, rőti etc.). Azonban meglehet, hogy nem «tűzpiros» jelentésű, hanem teli-piros, a mit a szék. alak is igazol, tul-íz (= tülköl), 1. tül-ök. tulok (tulyok). Nem ismervén a szláv telenok (vitulus) szó gyökét és leszármazását, valószínűbbnek tartom a tam. tullumádu (boeuf qui bondit, qui je.tte á terre son fordeau)beli tullu nom. ag. magyaros alakjának tartani a tut-, tullu- (sauter, bondir, étre pétulant, turbulant, trop vif) igéből, a melynek tuü-al nom. v. «animal bondissant» jelentésű, tulu (szék. = tolu, toll, cf. tarn, pal éspallu, kai és kallu alakokat minden összevonás nélkül). Tam. tü (plume d'oiseau : tüv-al, plume de fléche, á écrire, etc. tiiv-i, plume ou duvet d'oiseau, plume de cygne, nageoire etc.), mal. túval, tul. tuyi (feather) a mely megfelel a t.-tat. tüy, tili alaknak, tur-, túr- (tur-ész, túr-ká-1, tur-z || túr, tur-os) Tam. i. turuvii- (creuser, perforer, faire un trou, tourner, chercner, cf. turkál : gratter, ráper, cf. túr = fölturt, dörzsölt liely : turuv-al, turuvu-dal, turuvu nom. v. : turuv-idu- id. úgy képezve, mint tur-z pro tur-sz) ; 2. tur-undu- (étargir un trou, chercher, explorer, examiner, cf. tur-z, turzás); 3. turlá-, turlávu- (remuer, tourner, retourner ce qui est dans un vase ou le grain étendu pour sécher, étendre, chercher, examiner, ramer etc.), cf. torok, tur-ba (bőrtarisnya), 1. tul-bou. tus, tus-ak (tuskó, tucs-kó s így a csut-ak csut-kó alak fordítottja), tusz (osztály rész, megfelelő rész, hasonérték). A mong. tus-tus (gegenseitig tkp. részrész, azaz mindkét rész : tus biiri jeder Theil V tus- jut, kijut) a legközelebbi, tusz-, tosz- (tuszk-ol, pro tuszak-ol |j tut-aj tkp. a tuszkoló). Tam. tud-uppu, tudu-vai (rame, aviron, palette, spatule ; tud-ci'- chasser). tutu (tutu-kürt), 1. duda. tú (túj túl (túloz, túl-ság). A man. dule-mc (jenseits \ dule- überschreiten), t.-tat. öt-ä (jenseits, öt-, ütüberschreiten) azt mutatják a túl (fő- és melléknév) nem az árya to mutató elemből való, a mint a finn-féle nyelvek után lehetne következtetni, a mong. tót-, túl-, dúl- (vollenden), tam. tűiéi'-, tolci'- (terminer) igék társának a dúl-nak mellékalakjából, túny-a (toho-ny-a ; túny-ul stb.). Tam. túngu- (I. dormir, sommeiller, étre assoupi «lent, paresseux» défaillir etc., tüngal-an, paresseux, nonchalant: túngal-áli dormeur). A duyen (nachlässig), a tam. tuyilu- (dormir) igéhez tartozik, cf. szunyád. ? túró, cf. új-görög tiri (fromage). túsa (tusá-z, tusa-kod-ik). Tam. túsi, tüsu (1. poudre, poussiere, cf. mong. töson Staub, t.-tat. toz id.; 2. cheval ; 3. «avantgarde, ordre de bataille, bataille»). túsz (kezes, személy-zálog). Tam. tottu (esclavage, servitude, esclave s így azonos a t.-tat. tutu Pfand, Geissei 1 tam. todu prendre, lier, attacher, t.-tat. tut- prendre), túzok. Mong. tódok (der grosse Trappe, orosz drayya «dudák»), man. dudunge tsetsike.
