Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - BEVEZETÉS

27 Bevezetés. Mogerek földjével, a hová ők £z-menni s nem fo'-inenni szoktak, erős bizonyságául annak, hogy nem onnan lettek betelepítve. íme az én nem-hivatalos szerény nyelvészetem csekély eredménye, a melynek minden irányú növelésére fölhívom mindazokat, a kiknek a Hún-Moger egység igazán szivükön fekszik, kérve, legyenek tekintettel a dél-indiai főbb nyelvek régi szótáraira, ha törzs- és helyneveinket értelmezni akarnák. És most mielőtt a tér szűke miatt lehetőleg rövidre fogott e Bevezetés 2-dik részére térnék, tartozó kötelességem egy-két szót intézni azokhoz, a kiket, ha mindenben megoszta is az ádáz sors, egyben megosztani képes nem vala, azon erős öntudatban t. i., hogy ők az egykori európai népek legtöbbjénél magasabban állott Húnok egyenes ivadékai, a kik ha nem is őrizhették meg az ősök óriási birodalmát, megőrizték a világ legszabadabb alkotmányát, az egyenlő jogokon és egyenlő kötelességeken alapulót, mindaddig, a míg a viszonyok hatalma attól meg nem fosztá. A miért is a Székelyek énekelhetik MADÉFALVA keserű nótáját, de nem a magyar költőét «Multadban nincs öröm . . ». Székely testvérek, a kik az annyi századokon át híven őrzött bérezés székeitekben (Tam. sekei) annyi ősvárnak (Tam. úr) és laknak (Tam. lakkei) romját tudjátok megnevezni, bizonyítva ezáltal, hogy őseink, a munkától soha sem írtózott őseink építették azokat, fogadjátok legőszintébb köszönetemet azon anyagi segélyért, a melyet tehetségtekhez képest és a létező korlátok között nyújtátok nekem, a ki mindenből kitagadva voltam, csak szivetekből nem, s ezáltal lehetővé tevétek, hogy e szerény munkám befejezzem anélkül, hogy megint annak terhére legyek a betevő falat tekintetében is, a ki fajunk iránti igazi szeretetből magára vállalt nagy út iszonyú költségein kívül egyes-egyedül hordozza amaz út tudományos eredményeit tartalmazó nemzeti mű szintén óriási költségeit is ! Őszinte köszönetem nyilvánítom AL-torjai Báró APOR GÁBOR úrnak, mint az egykor Hadúr oltárát védő, ma az igazi Székelyt egységes, dicső múltjára emlékeztető, romjában is büszke Bálványos vára, a mi egyik Akropolisunk törvényes urának, valamint Nagyajtai özvegy CSEREY JÁNOSNÉ Ő nagyságának, a Székely Múzeumot alapító s azért élő-haló páratlan Székelynőnek azon szívességükért, a melylyel könyvtáraikat rendelkezésemre adni szívesek valának. Szent-Katolnán, 1891. tavaszelő 7-dikén. Bálint Gábor.