Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. A miau közelében levő legmagasabb meredek csúcsról (mintegy 250 méternyi magasságban) gyönyörű kilátás nydik. Erről a pontról még tisztábban lehetett látni és követni a Nan San hegység lánczolatát, — azután következik egy széles völgy, melyen alkalmasint a Tsaidam folyó veszi útját, azon túl pedig vagy 30 geogr. m. távolságban az Altyn Tag kezdetét, 14,000—16,000 láb magasságú hófedte gerinczével. A Nan San felé vezetnek csapások, az előhegységein leginkább birkanyájak legelnek; hajdan aranybányák aknáztattak, mi azonban már jó régen megszűnt. Tung Huan Hienhez nyugatra, mint már előbb említém, másfél geogr. m. távolságban veszi kezdetét a Ta Köpi (nagy Köpi). Odáig majorságok, szántóföldek, árnyékos fák között juthatni. Egyszerre azonban megszűnik minden növényzet és egy kavics-pusztaság terül el. Ezen túl kezdődik a homok-sivatag. Nagy távolságra a vidéket kikémlelni nem lehetett, mert délibábban úszott a szemhatár. Néhány szekérrel találkoztam, melyek fával és nagy tamarisk-gyökérrel voltak megrakva, ezeket Tung Huan Hientől négy geogr. mérföldnyi távolságról mocsáros helyekről szállítják nyugat-, északnyugatról. Nemcsak a délnek fekvő nagy hegységek, de az északnak fekvő Pé San hegylánczolat is, keletről nyugatnak terjed és túl fekszik a Szula Ho-n, mely nem más, mint a Bulungir folyó. A Kopin lovaglás közben nagyobb sírhalmokra bukkantunk és egyes téglából épült oszlopokra, melyek hajdanta kapubolthajtások, ívek tartására szolgálhattak, azon oknál fogva, mert mögöttük rendesen négyszegletű, 50 m. széles, 90 m. hosszú, egykoron beépült terek nyúltak el, melyek árokkal keríttettek be. Teve-nyom sehol sem volt látható. A hajdan használt utak feledésbe estek, homokdombok födik be azokat. A kutak helyét többé meg sem ismerik, ember e vidéken meg nem élhet. A Lopnorhoz egyenes irányban Tung Huan Hientől húsz nap alatt el lehetne jutni, ha ugyan a mély futóhomok halmok egyáltalában járhatók ; de az ivóvíz, a legelő és az égető anyag hiánya legyőzhetetlen akadálylyal fenyegetett bennünket. Nem kétlem azonban, hogy kellő felszereléssel, a délnek fekvő hegységnek tartva és kerülőket vágva el lehetne jutni odáig. Nehéz szívvel fordúltam vissza utamnak e legkeletibb pontjától újra nyugatnak, megkisérteni szándékozván, hogy Szi Ning Fu-nak és a Kukunor-nak hatoljak be Tibetbe.* Visszatérve An Szi Fan-ba felkeresett E

IN SZIE TIEN (polgármester mann / " / darin), ki első ottlétemkor távol volt. O tizenegy évet töltvén Szi Ning (helyesebben Szi Fing) városában, kérdéseimre a következőket felelte: Szi Ling éghajlata kedvező, bár télen felette hideg; vize egészséges. Kaphat ott tolmácsot, * Másfél hónappal utánam érkezett Tung Huan Hien-be PREJEVALSKY ezredes és a városon kívül verte fel tanyáját. A mint írja, a város hatósága rossz fogadtatásban részesítette. Szerencsésebb körülmények között ért azonban oda nálamnál, mert tevéi s megbízható cselédei voltak, valamint tolmácscsal is rendelkezett és így útját folytathatá. Ezek hiányában az én tovább haladásom Tibet felé megakadt