Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. XXXIII előtte Tzo TZUNG TAN tollvivője volt, tudtam meg, hogy előbbi időben a Yü Men Hien szomszédságában fekvő Csa Jien Hia bérczekben, arany és Yü (Nephrit) találtatott. Onnét vevé alkalmasint Yü Men városa nevét is. Innét 14 napi távolságra éjszaknak laknak az első mongolok. Mindenütt a forradalom alatt elpusztult falvakra akadni. Forgalom ezen időtájban kevés van ; találkoztunk néhány teve-karavánnal, melyek hajcsárai khinaiak valának. A fiatal tevék, melyek a naponként hosszú járásokat nem birják, zsákba tétetnek. Különös látni, mint kukucsál ki abból kis fejük, anyjuk hátáról. Találkoztunk néhány ódon alakú és szerkezetű fa-szekérrel is, melyen sebesült és beteg katonákat szállítottak vissza Iliből. Április 22-én, három nappal An Szi Fanba érkezésünk előtt a Köpi* sivatagon borzasztó vihar ért. A szél, homok és föveny miatt, mely mintha hegyes tűvel szurkálnák az ember arczát, alig lehetett lélekzeni. A lovak folyvást prüszköltek, szemük kigyuladt, tele volt homokkal és néhány napig nem tudták kinyitni. Czélszerü volna ily időben a lóval is erős üvegből készült pápaszemet hordatni. Ezen a vidéken is láttam nem egy golyvás embert. An Szi Fanban és később Tung Huan Hienben nagyszerű fogadtatásban részesültem, ágyúdörgések közepette. Az egész városi őrség, élén mandarinokkal, kibontott zászlókkal fél geogr. mérföldre sietett elémbe. Kényelmes sátor alatt, útitársaimmal együtt, egy «goűter» volt számunkra készítve. An Szi Fan homokpusztaságon épült és nagyobb Szo Csaunál. Várbástyái nyugatról és éjszak-nyugatról futóhomokkal majdnem párkányzatukig el vannak lepve. E vidéken folyvást szél uralkodik, eső nincsen és nagy ritkaságok közé tartozik, ha nyári idényben orkánszerű viharok néhány csepp esőt hullatnak. Mentül több szél uralkodik, annál biztosabb termésre lehet számítani; szél hiányában a nap heve felperzsel mindent. Másnap a katonai fömandarintól tudtam meg, hogy a forradalom alatt a dungánok a várost háromszor foglalták el. Jelenleg az négyszáz házból áll, a többi rom. A Nan San hegyeken vademberek laknak, kiknek fejedelmük van. Ez garázdálkodó, rabló népesség. Evenként egyszer szokta a várost fölkeresni, birkával kereskedve. Nem rég lerontott a hegyekről és 40 darab lovat és néhány szarvasmarhát rabolt el, s a két khinai pásztor-legényt is magával vitte. Hogy ezen két szegény ördöggel mi történt, még nem tudni. A khinai kormány eme vademberek (alkalmasint tangutok, kiket ők Fan Szu, Fan Tze vagy Szi Fan névvel illetnek) fejedelméhez küldöttséget menesztett, de ezek sem tértek még meg. A Nan San hegylánczolat legmagasabb csúcsát, mely innét körülbelül 20 geogr. mérföld távolságra látható, Pan Tau Tsennek hivták. * A rendesen Gobi név alatt előforduló kavics-sivatagot a khinai «Ta Kopi»-nak, azaz «nagy kopárság»-nak nevezi. Ugyanegy eredetű az a magyar «kopár» vagy «kopasz» szóval. Jól tudom, hogy vannak olyanok, kik azt máskép akarják értelmezni a khinai Írásjegyek szerint, mert «Kopi» vagy «Kuo pi» bástyát, védművet, fegyvert, háborút ielent ; a sivatagot tehát úgy tekintik, mint Khina természet adta védőjét. Én ezen értelmezést erőltetettnek vélem és inkább ragaszkodom a magaméhoz.