Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától
XXXVIII Bevezetés. An Szi Fan-tói kezdve nyugatra és délnyugatra a khinai, valamint az azok után készült európai térképek sok tekintetben hibásak. Kva Jsu városa nem létezik többé, az a dungan forradalom alatt tökéletesen elpusztult. Csak romjai emelkednek ki magasan az ég felé. Ezeken a lapály okon M ARCO POLO-n kívül (a 13-ik század végén) nem járt európai, és közel 600 évnek kelle lefolynia, míg azok újra felkerestettek. Lung Huan Hien és környéke egy oasis a sivatagon. A város régi neve Sza Csu Vei volt, melyet a hírneves velenczei utazó Sza Csiu-nak nevez. Kereskedelmi emporium volt az hajdanában, midőn még a Nan Lu, vagyis «déli út» létezett, melyen a Fop nor irányában Khotan-ig lehetett jutni; akkorában, mint az a khinai térképeken látható, még más utak is léteztek. A főút azonban mindig a Nan Lu volt, melyen már 114 évvel Krisztus születése előtt és 120 évvel születése után, a Han-dynastia uralkodása alatt, selyemkereskedés folyt — és ezt az útat ennélfogva RLCHTHOFEN báró Khina selyem-útjának nevezi.* Tung Huan Hien-ig kavics-kopárságon vezetnek az alig járt csapások. Nagy havasok látszottak délnyugatnak vagy húsz geogr. mérföld távolságban ; valószínűen már az Altyn Lag kezdete. Néhány kristálytiszta hegyi csermely és patak ömlik le a hegyekről és vész el északnak folyva a Ta köpi homoktengerében , imitt-amott tócsákat képezve. Ezek a fáradt, szomjas utazóval Tantalus kínjait éreztetik, mert vizük sós, ihatatlan. Eletet e vidéknek csak néhány falka antilop ád (Antilope subgutturosa). Két mérföldnyire Tung Huan Hien ** előtt kezdődik a fanövényzet, mely leginkább nyár-, topolya-, füz- és szilfákból áll, melyek az irrigálható földeket és az öntözési czélra használt árkokat szegélyezik be. A népesség tisztán khinaiakból áll, napbarnította arczokkal, — a gyermekek a hőség miatt (pedig még csak tavasz volt) meztelenül futkosnak fel s alá. A lakosság jól bírja magát; koldus nem létezik. Az eső ezen a vidéken is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. 1878-ban csak egyszer esett. A nagy havasokat 300—400 li (20—25 geogr. m.) távolságra mondják, nevük ismeretlen. A Lop nor felé a Kopi-n áthaladni lehetetlen, nincsen sehol iható víz, a régi kutak elpusztultak, a futó és forró homok, mint a felzavart tenger hullámai, 100—200 láb magas dombokban terül el a meddig a szem csak láthat és azon minden élet megszűnt. Nem emlékeznek, hogy Tung Huan Hien-be nyugatról valaha tevekaraván érkezett volna. A homok oly mély és annyira enged, hogy az még a tevét * Lásd: «Über die centralasiatischen Seidenstrassen bis zum 2-ten Jahrhundert n. Chr.» Vortrag, gehalten in der Sitzung der Gesellschaft für Erdkunde zu Berlin am 2. Juni 1877 von Dr. Freiherrn v. RICHTHOFEN. Ezen az úton haladt a hírneves M ARCO P OLO 1272-ben,-és valószínű, hogy R UK SAH-nak küldöttsége is 1420-ban. * Tung Huan Hien-t a mongolok Sza Csu-nak, a tibetiek Saitu-nak nevezik. Ezen város 622-ben a TANG-dynastia első császárja alatt épült, de már a második században is létezett ott egy kis khinai erőd, melynek alakítását Vu TI császár (a Han-dynastiából) rendelte el.
