Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. a Kukunor területről, melyen a Kukunor tava tenyér nagyságú volt, a nagyobb városok pedig egy-egy régi négyszög hüvelyknyi tért foglaltak el, a hegyek pedig úgy, mint valami tájképen voltak berajzolva. Első pillantásra vettem észre, hogy a Kukunor taván csak egy sziget volt felvéve. Ez annyiból érdekes, mert voltak olyanok, kik azt állították, hogy a tónak két szigete van, minek helytelenségéről magam is meggyőződhettem. Tzo tapasztalván, hogy mily érdekkel nézegetem a térképet, úgymond: «Láthatja most, hogy An Szi Eanból Tibetbe jutni, mint ezt ön akarta, lehetetlenség, a hegységek 2000 li szélességben terjednek, azokon vadállatokon kívül nem lakik senki és át nem hághatok». Nem akarván neki újra ellentmondani, minden polemizálás elöl kitértem. Egy iratot mutatott továbbá, melyben a Tsungli Yamen tudósítja, hogy oroszok (alkalmasint PREJEVALSKY és útitársai) lépéseket tettek volna Tibetbe szóló útlevél elnyerése végett, de hogy az tőlük kereken megtagadtatott. «C'est a erőire ou ne pas ä erőire» gondolám magamban. «Önök, úgymond, és ezt jól tudjuk, térképeket készítenek a bejárt határokról, mi ezt nem bánjuk; az oroszok hasonlóképen felvételeket eszközölnek ; tegyék, ha kedvük telik benne. Egyedül az angoloknál nem tűrjük azt és ezt nekik semmi szin alatt sem engedjük meg». Negyvennégy darabból álló podgyászomat eltevésre átadván a magistratusnak és megkapván a Tzo által kiállított útlevelet és engedélyt, melyben sok haszontalan dolog volt felemlítve, április 18-án indúltam porfergeteges vihar közepette, mely kérlelhetetlenül fujt észak-nyugatról jőve arezomba. A Nan San hegylánczolat alig volt látható, sűrű porfátyol takarta el. Nyolcz napi folytonos haladás An Szi Fan-ha hozott, hol elágazik az út, északnak Hami felé, nyugatnak Tung Huan Hien-be. Az első város tizenegy, a másik négy napi távolságban. Ezen egész út eleinte leginkább kavics-kopárságból, később futó-homokból áll, míg az ember a Szula Ho partjához nem ér, mely a Karanorba ömlik; a folyó tekervényes, számtalan szigettel és zátonynyal, valamint nádassal ellepve; partja 4—16 méter magasságú. A növényzet ott, hol tócsák alakultak, meglehetős dús, leginkább fűz- és nyárfából áll, tamariszkuszszal és dirizunnal benőtt lapályok és kiemelkedő gránithalmok. Két hely érdemel felemlítést: Kia Yü Kuan csinos fekvésű kis város, három toronyalakú főkapuval és hatalmas kőfallal kerítve ; míg a majdnem minden térképen előforduló másik Kia Yü Kuan, a khinai fal nyugoti végén, nem létezik. Khina nagy fala innét még körülbelül hét geographiai mérföldnyire halad a Nan San hegységig, melynek tövén végét éri.* Továbbá Yü Men Hien kétezer lakójával. Nevezett várost több ízben ostromolták a dungánok, anélkül hogy be tudták volna venni. A lakosság a tüzelésre való szenét a Nan San hegységből kapja tizenöt mérföldnyi távolságból. E város polgármesterétől Csang Fiai Lo-tói, ki még két évvel ennek * Khina ezen, körülbelül 10,000 li (3300 kilométer) hosszúságú nagy fala, sok helyütt inkább «nagy sáncza» Girin mandsur városnál veszi eredetét, mely az Amur egyik mellékfolyamán, a Szongarinon fekszik.