Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. XXXIII csinos, három bronz lábon álló zománczozott hamutartót láttam. Egyházuk e kincsét semmi áron nem akarták eladni. E helyről a Nan San első magasabb hófedte hegylánczai még négy geogr. mérföldre fekszenek ; a legmagasabb gerincz azonban még jóval tovább délnek. Egyik völgyből kőszenet szállítanak szekéren, teve és öszvér hátán Szo Csau-ba. Jó négy órai lovaglásba került, míg Lama Miau-ból a Nan San aljához értünk. Ott egy kisebb rombadült egykori miau mellett egy széles sátorban egy tangut család élt, az első, melyet láttam, valamint nem messze a tanyától egy «obo»* emelkedett az ég felé. Szo Csau-tói ezen helyig 1340 métert emelkedtünk. A tangut család három férfiból, két nőből és három gyermekből állott. Az asszonyok prémezett süvegeket hordottak, melyek alakra a hajdani, az osztrák seregben dívott dsidás csapká-ra emlékeztettek. Hajuk 14 külön fonásban csüggött le jobbra-balra vállukon. Ékszerük, a ruházaton elől, néhány sor fehér csontgombból állott. Hátul a hajtól kezdve az öven alúlig két sor hasonló gomb volt felvarrva. A nyak körül csüggött néhány olvasó, csontból, kőből, klárisból. * Pásztor-életet élnek, birtokuk lóból, szarvasmarhából és néhány száz kecskéből és birkából állott. Tisztességesen viselték magukat. Ezeket hívják a khinaiak vad embereknek, pedig jellemre nézve jobbak a mennyei birodalom lakóinál. Itt láttam az első tibeti kutyát.** Mint egy felbőszült vadállat, iszonyú ugatás között jött rohanva reám. Fegyvereimet leraktam volt, és csak egy rövid bot volt kezemben. Mozdulatlanéi vártam be a támadást és midőn hozzám ért, az orrára ütöttem ; erre a botomat megharapta. Ekkor jöttek segítségemre a tangutok és elrezzentve a dühös ebet, nehéz lánczczal karóhoz kötötték. fejtegeti A. W

ILSON «The abode of snow» felette érdekes munkájának 327-dik lapján, de KOEPPEN tanulmányának alapján. Nekem csak egyre vonatkozólag van észrevételem, hogy ezen egyszerű hat szótagból álló formula nem mindenütt mondatik ki egyformán. W

ILSON maga azt ekkép irja, mert alkalmasint úgy hallá a Himálaya déli részén : «Om mani padme haun» Vannak olyanok, kik a ,hum' szó helyett hung-ot is mondanak. Ta Tzien Lu-ban egy a keresztény vallásra áttért lama PE MA, a kit később tibeti tolmácsnak fogadtam fel, és a ki tökéletesen olvasott és írt a maga nyelvén, nekem nem egyszer igy dictálta le ez imaformulát: «Om Ma Ni Pé Me Horn». PREJEVALSKY «Om mani padmi hom»-nak irja. * Ez, egy nagy, kőből kirakott, négyszegletű talapzatra összehányt kőhalmazból állott, melybe fadorongok voltak beleillesztve. Ezeken tibeti imádsággal ellátott rongyok csüggtek. Később Tibet határtartományaiban és a Kuku Nor területen száz meg száz ily obo-1 láttam, majdnem minden hegy csúcsán és minden nyergen, a hegyi szellemek tiszteletére és engesztelésére. A budhista vallásbeliek, de jelesen a mongolok menet közben mindig egy-két követ hánynák ezen régi, babonával járó, általok szentnek tartott emlékekre, melyek előtt leborulnak. Ezen obo-kat dobong-nak is nevezik, mi annyit jelent «százezer kő». De van ezen legegyszerűbb fajtú dobong-on kívül, más, nagyobb talapzaton épült is, melyet csurtán-mk neveznek. Ebből kőoszlop vagy farúd emelkedik ki, végén félholddal, melyen egy gömb nyugszik. ** Khinai közmondás szerint, Tibet három dologról hires: Szép asszonyairól, tömérdek lámáiról és ritka nagyságú vad és veszedelmes kutyáiról. Csodálom, hogy PREJEVALSKY ezredes munkájában ezen fajta ebekről nem tesz említést, azok Tsaidam-ban nem léteznének ? A Kuku Nor területén és Tibet határtartományaiban láttam azokat. Hue csak annyit mond rólok könyvében, hogy: harapósak és veszedelmesek ». Én e gyönyörű fajta kutyákból két élő példányt hoztam magammal Európába. Legjobban Gróf SZÉCHENYI B.: Keletázsiai útja. I. köt. e