Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. lépten-nyomon, és a nép áldásának rebegése között önt «legnagyobb fiának») nevezi. De mit fog hinni ezek után hazatértemkor az európai müveit világ, ha megtudandja, hogy Magasságod volt az, ki megakasztá a tudománynak szentelt utamat? ugyanaz a főúr, a ki 1875-ben még az orosz S0SSN0VSKY-t is szivesen fogadta, működésében meg nem akasztá, sőt hazautazását is elösegíté. Ezek előre bocsátása után arra kérem Magasságodat, venné tekintetbe eddigelé tett hosszú utamat, a számtalan fáradalmat és nélkülözést, melyet téli idényben tapasztalnom kelle, a tetemes költséget, melyet viseltem. Távol van tőlem, hogy bárkit is okozzak, avagy hogy hiába kiadott költségem kárpótlását követeljem. Egyedüli óhajom a következőből áll: Engedje meg Magasságod, hogy két útikisérőmmel, tolmácsommal és cselédeimmel kimehessek a «Kia Yü Kuan»-on «An Szi Fan»-ig. Ajánljon engem ottani mandarinjai egyikének, ki ha parancsát veszi, nem kétlem, hogy csakhamar fog számomra lelni mongol tolmácsot, vezetőt, cselédet és tevét a Lop Nor-hoz. Minek utána magam «An Szi Fan »-ban kellően tájékozni fogom, szándékom lassan és nyílt szemmel haladni előre. Ha tapasztalnám, hogy keletről jőve a Lop Nort elérni lehetetlen és hogy az út ölő, emberre állatra egyaránt, úgy meg lehet győződve, hogy még annak idején iparkodni fogok visszatérni, mert nincsen szándékomban kisérőim vagy a magam csontját Mongoliában hagyni. Halandó, igaz, nem olvashat a jövő könyvében ; ha tehát mégis minden elővigyázat daczára baj érne ott, vagy bárhol másutt is, nem fogja okozni Magasságodat bár ki is, mert sem önt, sem a Tsungli Yamen-t a legkisebb felelősség nem terheli. Egybehangzásban a békeszerződések kikötésével és mint a nemzetközi barátságos viszony megszilárdítása kívánatossá teszi, kedvező válasznak nézvén elébe, Magasságodnak békét és boldogságot kiván Kelt Szo Csau-ban, márczius 25-én 1879-ben. Gróf Széchenyi Béla. Három nappal később Tzo TzuNG TAN következő sorait vettem : «Kezemhez jutott szives levele, melyben tudtomra adja, hogy két útikisérővel, K. és L. urakkal Európát azon czélból hagyá el, hogy beutazva Khinát, Mongoliát és Tibetet, őseinek bölcsőhelyét lelje fel, és hogy egy úti levelet nyert el a Tsungli Yamen részéről, melyben megadatott az engedély Szo Csau-ba menni, onnan ki a Kia Yü Kuan-on a Lop Nor és Kuku Nor-hoz, Tibetbe. Folytatva az utat (túl a «Kia Yü Kuan »-on) egy hely létezik, melynek neve «Yü Mön Hien», ez 360 lire fekszik «Kia Yü Kuan»-tól. Elhagyva Yü Mön Hien»-t egy más helyre jutni, melynek neve «Tsin To Szan», onnét, a mint haliám, vezet egy út a Kuku Nor-hoz. Ezt akkor tudtam meg, midőn Kelet-Turkestant foglaltam vissza. .Nem levén tájékozva vájjon akkorában nyugalom uralkodott-e azon vidéke-