Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között
2 I 8 A tibe ri fensík keleti lejtője. ket. A Tang ho Kjong csou mellett egy mélyen bevágott mederben folyik ; az éles partok itt 12—15 méter magasságot érnek el. A folyó 300 lépés széles és sehol át nem gázolható. A vízhálózat többi ágai 10—100 lépésnyi szélesség közt váltakoznak. Épen úgy, mint a főágak ezek is élesen vannak bemetszve a természetes talajba, és partjaik 1 — W 2 méterrel emelkednek a középső vízállás fölé. A vízsebesség kisebbítése s a mezők öntözése czéljából a legtöbb fő- és mellékág sok helyen kövekből alkotott gátakkal van ellátva. Egy áteresz a víz lefolyását megfelelő mérvben szabályozza. A főágakon a csónakkal való hajózás a főút keleti részében kezdődik, a hol a vízsebesség tetemesen fogy. A Mjen jang I10 Fuj jang szhien mellett lesz hajózhatóvá. Csau csa to-ig (80 li) csak kis csónakok közlekednek. Innen a folyón már nagyobb hajók is járnak. A khinaiak Csau csa to-hól Czu csou-ig 360 li-t, Czu csou-ból Wuj kiang szhien-ig 100 li-t, innen Fu csuen szhien-ig 150 li-t, és Fu csuen szhien-ből Lo csou-ig 190 li-t számítanak. A khinaiak ellenzik, hogy Lo csou-nál már a Jang cze kiang-ot érnők el, hanem e névvel a folyamot csakis a Kia ling kiang beömlése után illetik. Fuj jang szhien és Csing tu fu között hajóközlekedés nem létezik, azonban mindmegannyi főágban, melyek Fuj jang szhien és Csing tu fu között a Csüng kiang-ba ömlenek, járnak nagyobb hajók. Csing tu fu, San lü szhien, Szin czing szhien és Kjong csou mellett kezdődik a Min kiang hajózása. A ladikok úgy vannak berendezve, hogy azokon átszállás nélkül egészen Sanghai-ba utazhatni. A távolságok a következők : A vizi-út Csing tu fu-ból Sanghai-ba Csing tu fu — Kiatin fu közti vonalra esik Kiatin fu — Szuj fu « « « Szuj fu — Csüng kiang « « « Csüng kiang — J csang « « « J csang — Han kou « « « Han kou — Sanghai « « « 3268 kilométert tesz, miből 165 kilométer 200 « 420 « 715 « 674 « 1094 « A csónak-utazás Csing tu fu-ból Han kou-ig 24—36 napig tart és Han kou-tól fölfelé Csing tu fu-ig 87 napig. Csing tu fu völgyiapályát joggal Sze csuon tartomány legtermékenyebb és leggazdagabb részének lehet nevezni. A talaj termékenysége a határhegység fa- és ásványi gazdasága, és az éghajlat a sürü népesség jólétének minden feltételeit teljesítik, mely az túlnyomólag földmíveléssel foglalkozik. A völgy talaja épszögü földrészekre van osztva, melyek egy kis sánczczal vannak körülfogva, hogy szükség esetén az öntöző-csatornákból folyó vizet fel lehessen fogni. A vízbőség nagy mérvben kedvez a rizstermelésnek, s azért túlnyomólag rízsföldeket is látunk e lapályon. A primitiv mezei szerszámok daczára is a földek legszebb rendben vannak tartva. Az eke egy, két görbített fogantyúval bíró fafejszéböl áll, melyen egy kis, lapos vaslapát van alkalmazva. Elől befogott bivalyok segítségére vannak a földmívesnek fáradságos munkájában, hogy a vízzel elárasztott talajba kis barázdákat vonjon, a melyekbe azután a vízben áztatott és megdagadt rizsszemek vettetnek. Csing tu fu lapálya 3-szori aratást ad. Az érett rizst vagy kis kézi sarlóval vágják le, vagy gyökerestül tépik ki a földből, kévékbe kötik s egy nyílt, kemény talapon csépelik ; azaz a szalmaszálak rétegesen teríttetnek szét, s a magok az által vétetnek ki, hogy egy bivaly egy átlyukasztott és fatengelylyel ellátott hatoldalú 1 méter hosszú és o'3 méter átmérőjű kőhasábot húz végig a kalászokon. Az aratás után a tarló földet újra felszántják. Sokszor az is megesik, hogy még az aratás előtt az érett szálak közé vetik az új magot.
