Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

Ut Kulang szhien-tól Kia jii kvan-ig. 203 deszkákkal nyomorultan burkolt aknán keresztül hozzák. A Nan szan kiágazásaiban mutatkozó kőszén-bőség miatt a kereskedés csakis a legközelebbi helységekre terjed ki. A kőszén magántulajdonát képezi annak, a kinek földjén és birtokán találtatik. Az utas, ki nevezett szoros-magaslatról útját lefelé Sjako je-nek folytatja, egy meredek löszvölgy lemászása után egy kis patakocskára akad, melynek jóízű vize a bánya közelében fakad, s mely a hegység közötti márga-talajban mély barázdát vágott. Jóllehet a lösztalaj nyugaton látszólag a sivataggal folyik egybe, a folyócska (Khe ho) egyszerre kényelmes útjából északra tér el és egy szűk, sziklás szorosban áttöri a körülbelül (relativ) 300 méter magas hegyhátat, mely északon a völgyet élesen elzárja. A völgyszoros baloldalán az út, jobboldalán pedig a fal. Egy félórai fáradalmas út után (a nyeregtől 27

2 órányira) a szoros kiszélesbül. s pompás tájkép nyílik meg szemeink előtt. Nagy oázis előtt állunk. Bal felől Sjako je kis város fodros falai integetnek, jobb felől a khinai fal búja vetéseket kerít be, a háttérben pedig a sivatagot a 1300 méterrel túlhaladó Hoj jen szan gerincze emelkedik fel a Khe ho széles és termékeny hosszvölgyének határaként, melynek legelőin számos csorda és birkanyáj szotyós eledelt talál. Bár a szem hiába keres csak egy zöld fát is, azért a kép a sivatag szürke keretében mégis üde és barátságos. Sjako jc városka belsejében legkevésbé sem indokolja ama reményeket, melyeket imposans kapui keltenek, mert egészben csak 20—25 szegényes házból és egy jelentéktelen templomból áll. Sjako je-től Kan csou-ig az út a Khe ho közelében folyton sík talajon marad, és csakis Sjako je és Szi kou je között szorul egy alacsony sziklagerincz miatt rövid időre nagyobb távolságra a folyótól. Szin kon je-tői Szanta szhien-ig az út majd kopi-sivatagokon majd mívelt lösztalajon vezet keresztül, mely utóbbi kisebb vízágak complikált rendszere által öntöztetik. A csatornázás több főágból áll, melyekben a víz állandóan folyik. Majdnem minden föld egy mellékág segítségével öntözhető, ha egy az árkokat egymástól elválasztó gátat áttörik. Azután kellő pillanatban a főág vizét gyorsan hányt töltés által megárasztják s azt vagy közvetlenül vagy mellékágon vezetik a megfelelő szántóföldre. Szanta szhien város (körülbelül 6000 lakossal) a Khe ho jobbpartján fekszik. Az út Szanta szhien előtt és után átlépi a folyót, és azután Sotoi ze-ig annak balpartján marad. Sotoi ze falu előtt az útat délen kísérő alacsony hegyvonal kerek katlant képez, melynek közepén aránytalan formában Buddha-nak egy nagy agyagszobra van felépítve. Feje túlemelkedik a körülbelül 40 méter magas, fanélküli domblánczon. A szobor előtt egy kis kolostor áll, melynek neve Sotoi ze mjao. A dombcsoportozatnak az út felé leereszkedő szikla-lejtői több barlangban különböző, tarkára festett fafaragványt s kőből készült bálvány-alakot tartalmaznak. Sotoi ze mellett az út a jobbpartra lép át, de további 8 kilométer után visszatér a balpartra, és ezen oldalon meglehetős egyenes irányban majd szántóföldek között, majd a sivatag kavicsos talaján Tung lo jc és Ku csang helységeken keresztül Kan csou-ba vezet. A Szanta szhien-ből Kan csou-ba vezető úton már ismét a Nan szan hatalmas magaslatait látni, melyek Joung csang szhien és Szanta szhien között messze visszavonultak. Látható főgerinczét márczius hóban vakító fehér jégkéreg födte, mely azonban juniusban már meglehetős hószegétry volt. A nagy fal, mely Oansi pu falutól kezdve az út csekély távolságában evvel párhuzamosan haladt, Tung lo je falutól 10 kilométer nyugati távolságban éles szög alatt észak felé tér el, és egy nagy derékszögben körülfogja a Hoj jen szan főgerinczét, hogy azután Kan csou északi oldalán ismét a főúthoz közeledjék. Kan csou fu (hivatalos nyelven Csang jc szhien) a sivatag kavicsos és homokos talaján fekszik, egy nagy egészben termékeny delta közepén, melyet a Khe ho két mellékfolyója, a Ni szuj ho és a Szach ho képeznek. A várost erős, 10 méter magas és 3 méter