Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

19 2 A Han hai vagy Kopi és Samo mélyedések déli széle. Kia jü kvan nyugati oldalán (Jümen szhien és Tung hoan szhien városokat kivéve). A sivatag e részének khinai letelepültjei tényleg koldusok. Eletük tétlenségben töltött napok és évek lánczolata, az egyetlen változatosságot egy átutazó karaván okozza, mely a lakosoktól tevéket és öszvéreket bérel. A tanyák, illetve lakhelyek oda vannak építve, a hol, az igaz 12 méter mélységben, kén-és sósízű, élvezhető ivóvíz található.* A falvak csak egy vagy két tanyából állanak; melyhez még itt-ott egy agyag-templom is csatlakozik. A kis lakhelyeket négy ablaknélküli kormos fal határolja, melyek félig korhadt nádnemű fonadékkal vannak befödve. Az ajtó mint egyedüli világító nyílás folyton nyitva áll szélnek, pornak, sivatagi legyeknek stb. Általában a helységek mindannyian a mohamedán lázadás nyomait viselték magukon. Az agyagfalak, melyek a falvakat vagy magányosan álló tanyákat körülveszik, tele voltak résekkel, legtöbb ház romhoz hasonlított, s ha még teljesen össze nem dőlt, biztos pusztulásnak indul, mert a legnagyobb részt megfutamodott lakosok még nem tértek vissza, és sok nagyobb faluban is csak két vagy három lakott házat találtunk. A sivatagbeli khinai lakosság táplálékát nagyobbára durva korpa képezi, melyből víz és só segélyével tésztát készítenek, azt keskeny sávokba vágják és vízben kifőzik. Ez egyszerű eledelhez teát isznak, melyet préselt téglaformákban karavánok szállítanak a déli tartományokból. Tüzelő anyag gyanánt az ügynevezett argali szolgál, — a hordáilatoknak nyáron keresztül gyűjtött ganaja. A sivatag közvetlen szélét elvadúlt khinaiak lakják, vagy, amint az állandóan letelepültek őket nevezik, a szelíd Fan cze-k. Ezek az átmenetet képezik a vad Fan cze-khez, melyektől rablójárataik miatt a khinaiak nagyon tartanak, és állattenyésztéssel valamint földmíveléssel foglalkoznak. A szelíd Fan cze-k évenként egyszer ellátogatnak Szu csou-ba és Anszifan-ba, a hol gyapjújokat és bőreiket árusítják el és viszont a beszerzett ruhákat és élelmiszereket vissza viszik a hegyek közé. A vad Fan cze-k ellenben csak rablási szándékból és váratlanul törnek elö tanyáikból, elrabolják az aratást s a házi-állatokat, sokszor egy-egy khinait agyon is ütnek. A falon belül lakó sivatagbeliek legnagyobb része buddhista. A falon kívül számos mohamedánt találni. így p. o. Wej wej pu (vagy Hwej hwej pu = mohamedán falu) faluban kizárólag mohamedánok laknak. ÚT KULANG SZHIEN-BŐL SZU CSOU-N KERESZTÜL HAML-BA (MINT A LANCSOU FU-BÓL KULANG SZHIEN-BE VEZETŐ ÚT FOLYTATÁSA). A nagy közlekedési út, mely — a Jang cze kiang melletti Han kou-ból kiindulva — északnyugati irányban halad Kanszu tartomány második fővárosába, Szu csou-ba, itt a khinai fal legnyugatibb végénél Kia jü kvan nagy kapuján keresztül Anszifan mellett jobban észak felé eltérve Hami-ba vezet, a sivatagba való belépésével inkább csak stratégiai, s kevésbé kereskedelmi-politikai szempontból bír nagy jelentőséggel. Hami-tól az út egyrészt keleti Turkesztán felé, másrészt meg Barkul-on keresztül Szemipalatinszk felé Szibériának fordul. A vidék, melyet az út átmetsz, szegény és kevéssé népes. Kanszu tartomány termékei, s e tartomány Khinában magtár hírében áll, alig elegendők arra, hogy az északnyugati sivatag khinai lakosságának éhségét csillapítsák. Az ipar a legszűkebb határok között mozog, a lakosok csak kevés igényekkel bírnak — s így hogyan is virágozhatnék kereskedelem és közlekedés ? S kinek valaha alkalma volt Khinát déli és északnyugati részeiben megismerhetni, az teljesen fel bírja fogni azt a kirívó külömbséget, mely a természetben, a forgalomban és a kereskedelemben egyaránt nyilvánul. * A kútvíz hőmérséke e mélységben 10—12 C°.