Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

Vízrajzi viszonyok. I

9I és széles, vízmennyisége gyakran változó s a folyás hosszúságát tekintve csekély, mélysége jelentéktelen, esése pedig nagy. Nagy mellékfolyója, a Szing szuj ho a Tichi lean szan keleti részeiben keletkezik, 99° 30' keleti hosszúság és 38° 8' északi szélesség alatt. Folyása egészen a torkolatáig közel párhuzamos az Öli hung ho-éval, s megközelítőleg 340 kilométer hosszú. Mint sivatagbeli folyó ugyanoly tulajdonságokkal bír, mint az Öli hung ho. Szing szuj je mellett különösen baloldalt, partjai határozottan kiemelkednek. Szélessége itt 30--40 lépés, mélysége csekély. Magas vízálláskor a folyó nagy kiterjedésűvé lesz, s a közlekedésben nagy nehézségeket támaszt. Szing szuj je fölött nagyobb mellékfolyót vesz még fel, mely a Sue szan-ban ered, ama hatalmas határhegységben, melynek 4000 méternél magasabb szikla-csúcsai az év legnagyobb részén keresztül hóval fedvék. A Rh dan ho. Kia jü koan megerősített kapujától nyugatra a talajban emelkedést veszünk észre, mely mint a Po szan és a Nan szan északi lábának összeköttetése dél felé terjed ki, és a Szanta ho folyamvidékét elválasztja el a Szula ho, illetőleg a Rh dan hótól. A talaj eme hullámzásának keleti lejtője lapos és egyenletesen emelkedő, melyen több vízvonal húzódik keresztül ; ezek mindannyian délről észak felé haladnak s a sivatag agyagtalaját mélyen bemetszett barázdákban szelik át. Jóllehet e vízerek nyílt összefüggésben nem állanak sem a Szula ho-val, sem a Csa tyen khaj nevű kis tóval, úgy a talajvíz bősége, valamint másrészt a terület lejtőssége ezeknek mégis valami földalatti közlekedésére vall nevezett folyókkal. Wej wej pu falu nyugati oldalán az út öt ily vízárkon vezet keresztül. Ezek az átmeneti helyek közelében 5 —10 méter magas, meredek partokkal bírnak, s az úttól északon Rh dan ho név alatt egy 20—25 lépés széles és y

4 méter mélységű folyóvá egyesülnek, mely jobbról a Po szan sötét sziklatömegeitől, balról pedig a Palin szan-tól kísérve széles völgyben folyik észak felé, és Wej wej pu alatt 45 kilométer távolban a posványos partokkai határolt, lefolyásnélküli kis Palin khai tóban vész el. Két másik árok, melyen a Csa tyen pu-tól keleten és nyugaton az út keresztül vezet, vizét egy nagyobb tóban gyűjti össze, melyet a Palin szan déli kiágazásai katlan formában vesznek körül. A Szula ho (Bulungir) 98° keleti hosszúság és 38° északi szélesség alatt keletkezik a Nan szan zömének északi oldalán, a mely e hegység nyugati lánczczát a keletitől választja el, és válaszfalt képez a Hoang ho vízvidéke s a Kuku nor, Zaidam nor, Khara nor, és Szogok nor (Szobo nor) pusztai tavak között. Egy 220 kilométer hosszú, délről észak felé követett, hegyek közötti útja után a Szula ho lent a sivatagban a Csa tyen khai nevű kis tavat képezi, melynek lefolyása a Csa tyen hia tanya helyenként posványos környékén a sivatag egyes sziklabordái között északnyugati irányban húzódik el, és Jünnen szhien mellett nyugati irányt vesz fel, melyet a Khara nor-ba történendő torkolatáig úgy látszik meg is tart. Szio won je-től kezdve a folyó több párhuzamos ágban folyik, melyek egymás között számtalan csatornákban közlekednek. A Khara nor egy lefolyásnélküli tó, melynek fekvéséről és minőségéről az Anszifani és Tung hoan szhieni khinaiak mitsem tudtak, a jezsuiták felmérései alapján (tekintettel Tung hoan szhien-nek általam eszközölt helymeghatározására) körülbelül 92

0 40' keleti hosszúságban és 40° 20' északi szélességben fekszik. Tehát a Szula ho egész hossza 750 kilométert tenne. Megemlítjük még, hogy a khinaiak Anszifan-ban e folyót az ottani császári-sárkány-templom tiszteletére Lung huang ho-nak nevezik. A Szula ho hegyipályájáról csak annyit mondhatni, hogy az útról nézve a völgyet igen nagy távolba tisztán és határozottan lehet követni, hogy az azt kísérő hegyvonalak vertikális tagolása alpesi jellegű, és hogy a baloldali gerincz a jobboldalit absolut magasságban felülmúlja. Ugyanez áll a Szula ho mellékfolyóiról is. A Nan szan-nak közben felemelkedő gerinczes kiágazásai mind magasbodó falakként tornyosúlnak keletről nyugat