Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

19 2 A Han hai vagy Kopi és Samo mélyedések déli széle. felé, s úgy a gerinczen valamint a lejtőkön is meredek, tömeges s a relativ magasságkülömbségekben hatalmas alakzatokat mutatnak. A Szula ho környékén az összes völgyek talpa úgy látszik keskeny, görgeteggel fedett, s tehát nehezen járható. A Csa tyen kliai egy kis édesvízi tó, melyet a Szula ho a Csa tyen pu sivatagon képez; felülete alig fogja meghaladni a fél négyszög-kilométert. Nyugati partja posványos, a déli és keleti lassan emelkedő és dús sivatagi növényzettel és pompás fákkal (nyár- és fűzfák) bír. Északi partja egy kopár és korhadt hegyvonal szikla-falával esik össze, melynek csúcsos széle 70 -80 méterrel emelkedik a víz tükre fölé. A tó lefolyása egészen Csa tyen hia faluig parttalan. Azon túl a partok 1—2 méterrel haladják túl a középső vízállást, s 28 lépésnyi szélességig szorítják össze a folyót, mialatt az y

2—1 méternél is mélyebb lesz. Néhány lire Csa tyen hia alatt a partok ismét elvesznek, s a folyó két alacsony, sziklás hegyvonal között elterülő, 1000 lépésnél szélesebb posványos vidéken vonul keresztül. Szanda kou-nál a folyó rövid távolságon ismét alacsony partokkal bír, melyek a folyó medrét élesen határozzák meg. A Szula ho szélessége itt 35 lépés, a zátony mélysége pedig y

2 méter. Szanda kou és Santa pu között a Szula I10 egy nagyobb virányon fut végig. Több ágra oszlik, melyek legjelentékenyebbje körülbelül 100 lépésnyi széles, s posványos, teljesen járhatlan völgyben halad, mely 4—5 kilométer széles és két oldalt 6 méter magas meredek löszfalak által határoltatik. A káka között e völgyben régi füzesekből és nyárfákból nagyobb és sűrű ligeteket lehet észre venni. Santa pu-tól nyugatra a folyó áttöri az előre nyomuló hegylánczot, mire egy kisebb sivatagba lép, hol azt szabályozták, a mennyiben a posványokat lecsapolták s a síkságot helyenként művelik, a tiszta vizet pedig több csatornában vezetik el a földek öntözésére. Az öntözési csatornákat fák jelezik, melyek kétoldalt vannak ültetve. A folyó meredek partjai itt eltűntek, s a völgy síkját délen a Loan szan hegyágai, északon pedig a Kopi kőhalmai határolják. Santa pu-tól nyugaton a folyó egyes ágai Anszifan-ig hol sivatagokon, hol Kopiés Samo-vidékeken haladnak át; partnélküliek, keskenyek, alig néhány lépésnyi szélesek s mindenütt átgázolhatok (átlagos mélységük V

4 méter). Az ártér e helyen, az északi ág jobbpartját kivéve, mely helyenként mocsáros, lecsapoltatott. Anszifan-tól nyugaton a Szula ho egy dúsan mívelt és sűrűn népes alluvial-síkot öntöz sok kis vízágban. Az 1—4 méter magas partokkal bíró csatornák szélessége és mélysége csekély. Azon körülményből, hogy a távolabb nyugaton elterülő völgyben nagyobb helységek, mint p. o. Hin kan pu képesek virágzani, úgy látszik arra mutat, hogy a Szula ho további folyásában hasonló terrainumon fut keresztül, mint Anszifan csou nyugati oldalán. A Szula ho esése a következő magasságkülömbségeket foglalja magában: Csa tyen hia és Szanda kou között (65 kilométer hosszúságra) 192 méter; Szanda kou és Santa pu között (55 kilométer távolságra) 226 méter; Santa pu és Anszifan között (45 kilométer hosszúságra) 61 méter. Az Anszifan és Tung hoan szhien közötti magasság külömbségből ítélve, a folyó folyása Anszifan alatt igen lassú lehet. A Szula ho mellékfolyói. A jobboldalon mellékfolyója nincsen. A jelentékenyebb baloldali mellékfolyók a következők: A Csa tyen ho. A Nan szan-ban keletkezik 97

0 30' keleti hosszúság és 38° 10' északi szélesség alatt, dél-északi irányában átmetszi a hegység északi lejtőjét, melynek neve Amoniaku, több hegyipatak felvétele után a sivatagban kelet felé fordul, és nem sokára beomlik a Csa tyen khaj nevű tóba. Folyás-hossza 240 kilométer.