Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

NYOLCZAD1K FEJEZET. A HAN HAT, VAGY KÖPI ÉS SAMO MÉLYEDÉSEK DÉLI SZÉLE A 94-IK ÉS 104-IK KELETI HOSSZÚSÁGI FOK KÖZÖTT. Báró Richthofen* ama nagy pusztaság megjelölésére, mely 700 — 800 kilométernyi átlagos szélesség mellett a 76 — 115-ik keleti hosszúsági fokig terjed, a régi khinai Han hai («a száraz tenger») elnevezést használta. «Ez», úgymond a híres búvár, «teljesen ráillő, mert vele tényleg egy hajdani tengerfeneket jelölünk meg, mely az egész bemélyedést elfoglalja, s azt annak kiterjedésére mint egy határozott földrajzi egységre, alkalmazzuk.» A Han hai elnevezés annál találóbb, mert a Kopi (Gobi) és Santo nevek nem terjednek ki az egész mélyedésre, hanem annak csak egyes részeire vonatkoznak. Kopi és Samo gyakran egyértelmű elnevezések gyanánt vétetnek, és a khinai e két nevet mégis teljesen megkülönbözteti egymástól, és pedig, Kopi a kősivatag, míg Santo a homoksivatag. A míg Ta Kopi a sivatag nagy terjedelmű, apró görgeteggel fedett részeit jelenti, addig Kopi-t, mint lokális, nagy homokpuszták (Samo) által körülfogott kis kőszigetek megillető nevet kell felfogni. Báró Richthofen körülményes rajza után nem lehet feladatom a khinai középtenger száraz medenczéjét mint egészet leírni. Es mielőtt saját megfigyeléseim elősorolására térnék át, csak azt akarom röviden kiemelni, hogy a bemélyedés szélessége körülbelül a hosszkiterjedés felében mintegy 300 kilométerig csökken, s ez által egy nyugati és egy keleti fél megkülönböztetését teszi lehetővé. Ez annál nagyobb jogosúltsággal bír, miután a sivatagot e helyen az Anszifan csou-Hami főút metszi át. A nyugati fél, mint Tarym medencze ismeretes lévén, nagy kiterjedésű futóhomok által ván jellemezve, míg a keleti félben a kavics-sivatagok túlnyomók. A sivatag délnyugati határvonala itt igen élesen van kifejezve s majdnem teljesen összeesik a Nan szan-hegység északi lábával, melytől itt-ott termékeny talajlerakódás keskeny csíkjai által van elválasztva. A Nan szan lába Liang csou és Szu csou között délkelet-északnyugati irányából délnyugat felé beugró épszöget képez. A déli határhegység hegytömegének ilyetén visszalépése annyiban különös, mert a sivatag elől fekvő része jelentékeny merőleges tagolást tüntet fel. Amíg ugyanis Kulang szhien-től Joung csang szhien-ig, a hol a Nan szan lába hátra kezd lépni, a sivatag észak és északnyugat felé gyengén hajlított síkot képez, mely a Nan szan felé túlnyomólag köves, de északi kiterjedésében homokos s a mongoloktól «Tingeri» (mennyei lapály)-nek neveztetik, addig Joung csang szhien-től tovább nyugat felé azt látjuk, hogy a kősivatag számos, párhuzamos magaslati vonal által van átszelve, melyek mindvégig délkelet-északnyugati irányukat megtartják, s a Hoj jen szan hegy vonalában 3100 méter absolut magasságot érnek el. 'China», I. Band, Seite 24.