Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hetedik fejezet. A Kuklí-nov
184 A Kuku nor. Látogatásunk idejekor a tó keleti partja lakatlan volt. Néhány, több hónapról való tanyahely azonban a mellett szól, hogy ez nem mindenkor van így. A nyugati partok zsíros legelőit nomád-mongolok, a hegyek magas völgyeit pedig tangut-ok szeretik felkeresni. Przewalski ezredes beszéli, hogy Kuku nor mongol fejedelme már 1871-ben húzódott vissza, a tangut-ok rablójáratai miatt a tó partjáról Dulankit-ba (99 0 keleti hosszúság és 3Ó°8 északi szélesség alatt). Halála után (1871) 20 éves fia követte; ez 1876-ban halt meg. Az utolsó fejedelem, az előbbinek öcscse, még ugyanazon évben Pekingbe útazott, hogy a császár előtt hódoljon. A császár pávatollal díszítette fel. A mikor a fiatal fejedelem a palotát elhagyta, egy szélroham a tollat letépte kalapjáról. A fejedelem ebben rosz előjelet látott s maga vetett véget életének. 1879-ben a szerencsétlen Wan utóda még nem volt kinevezve. Kuku nor mim khinai függőség, a Nan szan-hegyláncz déli oldalán, nagy területet foglal magában, melynek déli és nyugati határai fölött a legnagyobb homály uralkodik. Ha a mongolok nagy tájékozási tehetsége mellett egy természetes határ felvétele jogosultsággal bír, akkor valószínű, hogy a Zaidam (keleten) és Kuku nor (nyugaton) határvonala összeesik a Bulungir gol és a Bukhain gol víz választékával. Przewalski ezredes Kuku nor legdélibb határát a Dulankit nyugati oldalán lévő sós mocsárok mentében vonja. Miután a Dzsaratai dabasszu sóstó még a Kuku nor-i Wan területéhez tartozik, a déli határ folytatása valószínűleg ama hegylánczczal húzódik nyugat felé, egészen a Hoang ho-ig, mely e tóvidéket délen elzárja. A nyugati határ körülbelül 55 kilométerrel Ouetse fölött, a Hoang ho-tól észak-északnyugati irányban halad hegyen-völgyön keresztül, és 102° keleti hosszúságban eléri a Nan szan gerinczét. A Kuku nor-terület ily forma határolása mellett körülbelül 58,000 négyszög kilométert foglal magában. A Kuku nor területe tényleg a khinai császár fensősége alatt áll. Nemcsak hogy időről időre a bennszülött fejedelmek, kik rendszerint khinai mandarin-méltóságot is viselnek, hódoló-követségeket ajándékokkal (melyeket a khinaiak adó fejében fogadnak el) küldenek Pekingbe, hanem néha khinai csapatok járják be az egész területet s a félénk mongolokkal szemben játszák az ország urait. A Khina iránti függő viszony a mongolok és tangut-ok elleni folytonos hadizenetek által tartatik ébren, melyek az úgyis ritka népességet még inkább megtizedelik s a mongolokban önérzetet még csak megfogamzani sem engednek. A khinai katonabandákban, kik nyájaikat elhajtják s feleségeiket időnként elcsábítják, ugyan nem látnak gonosz csalóknál egyebet, de a császár már csak vallásos szempontból is jótevőjük és oltalmazójuk. Kuku nor khinai kormányzója, egy mandzsu-tábornok, Szining fu-ban székel. Tiszti kerületét csak mende-mondákból ismeri. A mikor alkalmunk volt vele Kuku nor viszonyairól beszélni, bevallotta csekély befolyását annak lakosságára; a sivatagokon való utazás veszélyességét a legtúlzóbb módon ecsetelte, de azt remélte, hogy 5 év alatt teljes rendet fog csinálhatni. Hasonló viszonyban, mint Kuku nor, áll még Khinához Zaidam, s valószínűleg a Hoang ho forrásvidéke is. Az utóbbi lakosságától — az úgynevezett Kharatangutoktól — a khinaiak és a katonák nagyon tartanak, valószínűleg azért, mert van bátorságuk amazok rablójáratainak ellenszegülni.
