Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hetedik fejezet. A Kuklí-nov

HETEDIK FEJEZET. A KUKU NOR. Kuku nor vagy Koko nor a tibeti magaslat északkeleti része nagy beltavának mongol neve. A khinaiak Czing /W-nak, a tibetiek és tangutok Zong khom bo-nak hívják.* A tó földrajzi fekvése számításom szerint ioo° 13'—ioi° keleti hosszúság- és 36° 31'—36° 56' északi szélességbe tehető. Kerületében a tó ellipsishez hasonlít, melynek kelet-délkeletről nyugat-északnyugat felé fektetett nagy tengelye 75 kilométer hosszú. Legnagyobb, 38 kilométernyi szélességgel Csagan szigettől nyugat felé bír. A tó kerületét, miután partjai számos nagy, lapos, ívalakú beszögelésekből állanak, csak megközelítőleg lehet 350 kilométerben megállapítani. 10 nap alatt a tavat körül lehet járni. A tó mélységére vonatkozó mérések eszközlése a jelen viszonyok között a lehetetlenségek közé tartozik, miután a tavon sem csónak sem egyébb közlekedési eszköz nincsen. A víz színe sötétkéknek látszik. A víz sóskeserú, kellemetlen ízű és nem iható. A tó vízét néhány pusztai folyóból nyeri, melyek nyugatról, északról és délről folynak össze. A legjelentékenyebb a nyugaton beömlő Bukhain gol. Több ágban torkol be s deltája egész környékét eliszapolja. A Kuku nor partjai a délkeleti részen laposak és homokosak. Két kilométerrel feljebb északon 6 — 7 méter magas löszpartok emelkednek az eliszapolt mart fölé. Úgy a partmagaslaton, valamint a part és tó között számos sós tócsa van. A tó északi partjai magas fövény-halmokból állanak. A déli partot pedig a határhegység lejtői képezik. A tómedencze sík lapálya búja legelőket és termékeny sivatagokat foglal magában, ezek mintegy Középázsia nagy oázai, melyeket a sziklás határhegységek választanak el egymástól. A Kuku nor absolut magassága 3347 méter. A tó környékének éghajlata a minden évszakban elvárható csapadékok által tűnik ki. A tavaszt derűit, meleg napok és fagyos éjek jellemzik. Áprilisban a hőmérsék napkelte előtt még —10 C. fokra sülyed. A legkellemesebb évszak a nyár, itt a hőmérsék a hideg éjek és a tó fölött egész nap uralkodó légáramok folytán kiállhatatlan fokokat soha nem ér el. Az ősz csak rövid tartamú és aránylag száraz. Novemberben száraz csendes hideg áll be, mely alatt a víztömegek megfagynak. Néhány nap múltán az egész tó síkos jégmező, melynek vastagsága deczembertől januárig 1 méterre is megnő. Télen a tó medenczéjében rettentő nyugati viharok dúlnak, melyek gyökerestől kiszakított bokrokat szórnak szét a jégkérgen, hol azok azután odafagynak. Az ősz, tél és tavasz csapadékai olykor az egész környéket hóba burkolják; nyáron azonban még a határhegyek legmagasabb csúcsai is tiszták. * PRZEWALSKI szerint Zock gumbum.