Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

A középső Kven lun rendszer. 417 utóbbiak egy 300 —400 méterrel mélyebben fekvő fennsíkból emelkednek ki, melyen néhány kis hegyi tó van, ezeket a Ping fan- és Tatung-völgyi lakosok mint szent dolgokat tisztelik. A hegység leereszkedése a völgy felé meredek falakban, hirtelen örvényekben és nehezen hozzáférhető, sötét szorosokban történik. A jobbparti völgykíséret vad jellegét Wu csang pu faluig lassanként egészen elveszti. A balparti völgykíséret jóval nyájasabb kifejezéssel bír. A hegyek alakjai gömbölyűebbek és tömörebbek, a harántvölgyek pedig Csín csao je fölött mélyen bemetszettek és szorosszerűek. Csín csao je mellett a völgy kiszélesül és ó kilométerrel Wu csang pu fölött szélessége 500-1000 lépés közt ingadozik. Úgy a völgy síkja mint a bal part legközelebbi kísérete e helyen határozott sivatag-jelleggel bír. A talajt magas pusztai füvek és alacsony bokrok fedik. A Nan szan hegységnek magas kúpok, mély nyergek és rövid, meredek lejtők által jellemzett főgerincze a folyó forrásaitól egyenes nyugat-keleti irányban terjed ki. A hossziránynyal párhuzamosan a hegység meredeken leeső lába északról egy aránylag alacsony dombvidéknek délfelé mindinkább kiszélesedő övét határolja, még pedig Csin csao je-től kezdve, mely hosszúra nyúlt keskeny, 100—170 méter relativ magasságú, fodros gerinczek és 400 lépés széles, meglehetős meredeken emelkedő s a fővölgybe nyíló rétvölgyek által van jellemezve. E sivatag-öv, mely kitűnő legelőket foglal magában, mint említve volt, 6 kilométerrel Wu csang pu fölött végződik, ott ahol a bal völgykíséret ismét sziklás és tömör jelleget vesz fel, és a folyó partjáig való előnyomulása által a völgyet egészen Wu csang pu faluig összeszorítja. Itt a völgy síkja ismét jelentékenyen kiszélesedik és Ping fan szhien városnál már 4 kilométer szélességet nyer el. Hung csang je mellett a széles, termékeny völgysík ismét összeszorul s a folyó innen egészen a Hoang ho-ba való torkolatáig egy szűk, helyenként sziklarészletek által megszakított márgaszoroson folyik keresztül. A jobboldali völgykíséret éles, a völgygyei párhuzamosan haladó gerinczvonalak által tűnik ki, melyeknek össze-vissza repedezett kiágazásait szűk márgaszorosok szelik át. A balfelőli völgykíséret aránylag alacsony, de meredeken leeső dombvidék, mely lágy formáit csak is a Pej ta szan hatalmas gerinczében veszti el, hol alpesi jelleget nyer. Amíg a völgysík még néhány nyár- és fűzfát képes felmutatni, addig a tágas környéken fa nincsen, és gyér növényzete s sárgás szürke márgaleple által szomorú, élettelen benyomást tesz. a középső kven i.un rendszer. Leírása a Hoang ho felső folyamvidékét magukban foglaló hegylánczoknak. Mint említve volt, hogy a Ta ho völgye ott, a hol Min csou városánál (104° 30' keleti bosszúság alatt) hosszirányából a Hoang ho felé északnak tér el, déllői határát képezi a keleti Kven lun hegyrendszernek. E déllő nyugati oldalán a középső Kven lun csatlakozik, mely br. Richthofen szerint egészen a 89-ik keleti hosszúsági fokig terjed és hét párhuzamos lánczból áll. Amíg a középső Kven lun keleti hegylánczai alakjaikban, a már kifejlett völgyek kimosásai által, tiszta hegyrajzi kifejezést nyertek, és magaslataikkal érthetően előtérbe lépnek, addig nyugati folytatása lefolyások nélküli sivatagos környéken fekszik, melynek lapos mélyedéseit törmelék-lerakodás tölti be, és mely kerek, aránylag alacsony és kölcsönös összefüggésükben nehezen megkülönböztethető határhegységekben végződik. Ha a középső Kven lun ama keleti részének hegyrajzi tagolását veszszük szemügyre, mely a felső Hoang ho folyamvidékét, még pedig a forrásoktól egészen Lancsou fu-ig körül fogja, akkor három szakaszt kell megkülönböztetnünk.